Öt kötet, amivel kihúzhatod Veres Attila következő könyvéig

Végére értél az Odakint sötétebbnek, aztán gyorsan befaltad az Éjféli iskolák mind a tizenöt novelláját? Elolvastad azokat is, amelyek a The Black Aetherben jelentek meg? Tényleg mind elfogyott? Ha csak ettől a ténytől estél depresszióba, és nem Veres Attila történeteitől, akkor van kiút.

Igaz, hogy a szerző weird irodalomként, horrorként, vagy esetleg transzrealista irodalomként leírható, magyar valóságban gyökerező világa egyedülálló itthon, de a nemzetközi színtéren sok rokon alkotót találhatunk: itt most csak egy töredékükről ejtek szót.

Öt remek könyvet ajánlok most, amit az elmúlt évben olvastam, de nem feltétlen írtam róluk külön. Az egyetlen hátrány, hogy ezek közül a könyvek közül egy sem jelent meg magyarul, tehát csak angolul tudó Veres Attila-rajongók éhségét csillapíthatja.

*

T. E. D. Klein: Dark Gods (1985)

Amikor tavaly elkezdtem körbenézni horrorügyileg, hamar világos lett, hogy a hazai kiadásban tényleg bődületesen hiányos a kánon. Stephen King és H. P. Lovecraft van dögivel, meg volt/van még egy-két elszigetelt cucc, de lényeges dolgok hiányoznak. Az egyik legnagyobb lemaradásnak T. E. D. Klein hiányát érzem, amit csak kicsit enyhít az, hogy az Események a Poroth-farmon című novellája idén megjelent az Azilumban.

A Dark Gods (Sötét istenek) című kötetben ez a novella éppen nincs benne, van viszont másik négy, és mindegyik egytől-egyig remek. Hétköznapi szituációkból indulunk, mindennapi emberek keverdnek bele rendkívül sötét dolgokba. Klein nagyon összeszedett és pontos prózát ír, ahol a való világba szép lassan szűrődik be a rettenet, a feszültség pedig mindegyik novellában oldalról oldalra nő, legyen szó egy házavatóról, amire sötét árnyék vetül, vagy az 1977-es New York-i áramszünet idején elszabaduló borzalmakról.

Itt írtam a kötetről bővebben.

Lisa Tuttle: A Nest of Nightmares (1986)

Lisa Tuttle is nagyrészt ismeretlen itthon, egy-két novellája szerepelt a Galaktikában és egyéb antológiákban. Pedig. Tuttle-t azért volt érdekes Klein után olvasni, mert amíg utóbbi főszereplői főleg férfiak, addig Tuttle kifejezetten nőket, illetve különféle női szerepeket (anya, feleség, stb.) és dilemmákat vizsgál meg alaposan, teljesen hajmeresztő történetek segítségével.

Széteső párkapcsolatok, gyermeküket egyedül nevelő anyák, a világba beszüremlő nem evilági fenyegetésekkel kapcsolatban teljesen ignoráns férfiak szerepelnek az A Nest of Nightmares (Rémálmok fészke) történeteiben, amelyek vége csak nagyon ritkán hasonlít valamiféle happy endre. Nem könnyű olvasmány, de annál jobban megéri a dolog: ritka őszinte szövegekkel van dolgunk.

A kötetről, amit még mindig nagyjából háromszáz forintért vesztegetnek az Amazonon, itt írtam bővebben.

Kathe Koja: Cipher (1991)

Erről a könyvről sehol sem írtam semmit, mert nagyon sokat gondolkoztam arról, hogy mit is írhatnék. Kathe Kojának is csak pár novellája jelent meg magyarul egyébként, más semmi. A történet arról szól, hogy van Nicholas, aki egy videótékában dolgozik (istenem, ennél kilencvenesévekebb dolog nincs is!), akinek van egy barátnője, Nakota; vagy inkább mondjuk úgy, hogy van ez a csaj, akivel van egy közös szenvedélye.

Nicholas lakásának épületében ugyanis van egy tárolószoba, ahol van egy lyuk: úgy hívják ők ketten, hogy Funhole. Nem tudni, hogy mi van a túloldalán, ezért kísérleteznek: átdobnak dolgokat és megnézik mi jön vissza: persze furcsa dolgok jönnek vissza. Nakota megszállotja lesz a lyuknak, aztán egyszer csak Nicholas véletlenül belenyúl, és az ő tenyerén is megjelenik egy lyuk.

Innentől kezdve pedig az események súlyosan elszabadulnak.

Nathan Ballingrud: North American Lake Monsters (2014)

Ha Nathan Ballingrudot kiadná valaki itthon, akkor simán lehetne azzal reklámozni, hogy ő az amerikai Veres Attila. Egészen visszafogott novellái főhősei hétköznapi amerikaiak, akiknek az életébe beszüremlik valami túlvilági, rettenetes dolog. A szerző gyakran egészen ismert, mondhatni közhelyes toposzokat dolgoz fel, de mindenbe tud vinni valami olyan csavart, amitől izgalmas lesz az egész.

Így a Northern American Lake Monsters (Észak-amerikai víziszörnyek) novelláiban találkozhatunk zombikkal, furcsa angyalokkal, vérfarkasokkal, vámpírokkal és igen, víziszörnyekkel is, de mindenhol akad valami plusz, valami jó csavar az egészben, miközben Ballingrud remekül ír. A történetek fantasztikus elemei gyakran egészen a háttérben maradnak, és teret engednek az emberi drámáknak: munkásosztálybeli, gyakran szegény sorsú, teljesen átlagos emberek mindennapi drámáinak.

Nagyon szerettem ezt a gyűjteményt, és szerencsére hamarosan megjelenik még egy a szerzőtől. Csak előtte kéne kicsit pihenni.

Carmen Maria Machado: Her Body and Other Parties (2017)

Kis csalás, mert még nem értem a végére, de az első fele után is egyértelmű, hogy Carmen Maria Machado tavaly megjelent, több díjra jelölt gyűjteménye egészen kivételes válogatás. Ahogy Tuttle-nél, a fókuszt Her Body and Other Parties-ban (A nő teste és egyéb bulik) is a nők elhallgatott történetei, félreértett nézőpontjai adják.

Nem könnyű darabok ezek se. Van benne például egy kisregény méretű alkotás, amelyben Machado fogta az Különleges ügyosztály (Law & Order: SVU) 272 epizódjának címeit, és az ezekre felhúzott, egy-két bekezdésnyi szövegekben mesél el egy rendkvül szürreális történetet, ahol Benson és Stabler nyomozóknak nem csak gyilkosokkal, hanem meggyilkolt lányok szellemeivel a saját doppelgängereikkel is szembesülnie kell.

Elég jó.

*

A Spekulatív Zónát Molyon itt, Facebookon pedig itt tudod követni.