Rémálmaink – Lisa Tuttle: A Nest of Nightmares
Még mindig a hideg ráz ettől a könyvtől, pedig már egy hét telt azóta, hogy befejeztem. Bár még csak kezdő horrorolvasó vagyok, van egy olyan érzésem, hogy ez a mélyen és hosszan ható alapvető borzongás azt jelzi, hogy valami jót olvastam. Az 1952-ben született Lisa Tuttle neve nem biztos, hogy nagyon ismerősen cseng itthon. Magyarra egy-két novelláját fordították le a Galaktika bibliográfiája szerint, aztán szerepelt pár antológiában (pl. Zsiványok); és egyébként írt egy közös fantasyt George R. R. Martinnal 1982-ben.
Az A Nest of Nightmares (Rémálmok fészke) eredetileg 1986-ban jelent meg, azóta pedig nem is adták ki újra printben, a Kindle-verziót viszont 2013-ban hozták ki, és kicsit több, mint egy dollárért vesztegetik az Amazonon. Mondjuk úgy, hogy ennél kevés jobb befektetésem volt az elmúlt egy hónapban, na. A kötet Tuttle tizenhárom itt-ott megjelent novelláját gyűjtötte egybe, az eredeti borítójától égnek áll minden szőrszálam, a Kindle-kiadásé meg ilyen kis átverős-aranyos lett. Ilyenek:
A tizenhárom novellát az fűzi össze, hogy a főszerepekben majdnem minden esetben nőket találunk. Feleségeket, anyákat, idős asszonyokat, kislányokat, barátnőket, magányos nőket. Sok esetben az történik, hogy a világba beszüremkedő rettenetre ezek a nők ráéreznek, a történet férfiszereplői pedig a racionalitás talaján állva elutasítják ezt a fajta női megérzést, ami nem egy esetben valamiféle katasztrófához vezet. Másszor épp válófélben, szakítófélben lévő, párjukat épp elvesztett nőket talál meg valamiféle természetfeletti veszedelem. Tuttle nem bánik kesztyűs kézzel se a karaktereivel, se az olvasókkal: talán két-három novella volt, amelynek egy kicsit happy end a vége.
A Bug House-ban egy férjével összevesző nő érkezik elhagyatottan élő nagynénje vidéki házához, de egész hamar világossá válik, hogy a nagynéni és a neki néha besegítő fiatal férfi körül nincs minden rendben. A Dollburger című röpke szösszenetben egy kislány játékbabája tűnik el: az édesapja egy ijesztő tanmesét szolgáltat magyarázatul, de a valóság ennél jóval rémisztőbb. A Community Propertyben egy válófélben lévő házaspár nem tudja eldönteni, hogy kinél maradjon közös kutyájuk, így végül szörnyű döntést hoznak, ami egy még szörnyűbb végkifejlet felé vezet. A Flying to Byzantiumban egy vidékről származó, egy sikeres könyvet író, de azóta terméketlen írónőt hívnak el egy sci-fi találkozóra egy texasi kisvárosba, de az események nem várt fordulatot vesznek. A Treading the Maze-ben egy, az angol vidéken túrázó pár akad egy láthatatlan ősi kelta labirintusra. (Ez magyarul is megjelent Útvesztőben címmel a Galaktika 164. számában.)
Az anyaság témáját több novella is boncolgatja a kötetben. A The Horse Lord főszereplője, az új férje gyerekeit és elhunyt sógornője gyerekeit is befogadó nő találja szembe magát egy ősi indián átokkal vidéki birtokukon. A The Other Mother ismét egy kelta mitológiai alakkal ismertet meg minket, amelyet egy férjétől külön vált, két gyereket nevelő, a festésbe újra belekezdő édesanya lát. A The Memory of Wood című könyvben egy újonnan vásárolt antik bútordarab kelt nem evilági félelmet egy kétgyermekes anyában, főleg miután kisfiát is egyre jobban elkezdi érdekelni a láda.
A Need és a Friend in Need című novellák a barátságról szólnak: az előbbiben egy családjától és párjától távo ltanuló egyetemista lány ismerkedik meg a temetőben egy fiúval; utóbbiban egy gyerekkori képzeletbeli barát tér vissza a repülőtér várójában egy nőhöz. A Stranger in the House főszereplőjét pedig szó szerint a gyerekkorába kalauzolja vissza az író, mikor az meglátogatja gyerekkori házukat szülővárosában - de mi lapult az ágy alatt? A Sun Cityben egy válás közben lévő nőt látogat meg időről időre egy furcsa, rémisztő azték isten; a kötetzáró The Nestben pedig két nővér költözik ki az angol vidékre, de a fiatalabb közülük valami természetfeletti dologra bukkan a ház padlásán.
Nagyon súlyos, nagyon megerőltető utazás ez a tizenhárom novella: mint mondtam, Lisa Tuttle nem kímél minket semmilyen tekintetben. A fő témákat a különféle női szerepek adják, így, mint már említettem, kiemelt helyen az anyaság különböző kérdései; aztán a nem működő, széteső vagy már szétesett párkapcsolatok; a nemi erőszak témája; ezeken túl pedig a boldog vagy kevésbé boldog gyerekkor, az abból való kitörés, az akkori félelmek ilyen vagy olyan újrafelfedezése. Tuttle rendkívül magabiztos prózában, tabuk nélkül, de sok dolgot kimondatlanul hagyva vezet minket végig ezeken a témákon.
Nehéz kiemelni a kötetből bármelyik írást, egységes és egységesen erős válogatásról beszélünk - mindegyik novella megmaradt valamiért az emlékezetemben. Leginkább talán az anyasággal kapcsolatos novellákat éreztem kifejezetten erősnek, a The Horse Lord volt talán a kedvencem ezek közül. A Friend in Need is nagyon bejött, a gyerekkori képzeletbeli barátok témáját nagyon ügyesen fűzte érdekes történetté Tuttle. A Stranger in the House-ban és a Dollburgerben is nagyot szólt a végén a csavar. A Flying to Byzantium pedig azért fogott meg, mert éppen én is egy hasonló történeten dolgozom.
Lisa Tuttle felkeltette az érdeklődésemet, körül fogok nézni, hogy a jó pár regénye közül van-e olyan, ami felkelti az érdeklődésemet; de jó pár novelláskötete közül is lesz még olyan, amit el fogok olvasni.
A Bug House-ban egy férjével összevesző nő érkezik elhagyatottan élő nagynénje vidéki házához, de egész hamar világossá válik, hogy a nagynéni és a neki néha besegítő fiatal férfi körül nincs minden rendben. A Dollburger című röpke szösszenetben egy kislány játékbabája tűnik el: az édesapja egy ijesztő tanmesét szolgáltat magyarázatul, de a valóság ennél jóval rémisztőbb. A Community Propertyben egy válófélben lévő házaspár nem tudja eldönteni, hogy kinél maradjon közös kutyájuk, így végül szörnyű döntést hoznak, ami egy még szörnyűbb végkifejlet felé vezet. A Flying to Byzantiumban egy vidékről származó, egy sikeres könyvet író, de azóta terméketlen írónőt hívnak el egy sci-fi találkozóra egy texasi kisvárosba, de az események nem várt fordulatot vesznek. A Treading the Maze-ben egy, az angol vidéken túrázó pár akad egy láthatatlan ősi kelta labirintusra. (Ez magyarul is megjelent Útvesztőben címmel a Galaktika 164. számában.)
Az anyaság témáját több novella is boncolgatja a kötetben. A The Horse Lord főszereplője, az új férje gyerekeit és elhunyt sógornője gyerekeit is befogadó nő találja szembe magát egy ősi indián átokkal vidéki birtokukon. A The Other Mother ismét egy kelta mitológiai alakkal ismertet meg minket, amelyet egy férjétől külön vált, két gyereket nevelő, a festésbe újra belekezdő édesanya lát. A The Memory of Wood című könyvben egy újonnan vásárolt antik bútordarab kelt nem evilági félelmet egy kétgyermekes anyában, főleg miután kisfiát is egyre jobban elkezdi érdekelni a láda.
A Need és a Friend in Need című novellák a barátságról szólnak: az előbbiben egy családjától és párjától távo ltanuló egyetemista lány ismerkedik meg a temetőben egy fiúval; utóbbiban egy gyerekkori képzeletbeli barát tér vissza a repülőtér várójában egy nőhöz. A Stranger in the House főszereplőjét pedig szó szerint a gyerekkorába kalauzolja vissza az író, mikor az meglátogatja gyerekkori házukat szülővárosában - de mi lapult az ágy alatt? A Sun Cityben egy válás közben lévő nőt látogat meg időről időre egy furcsa, rémisztő azték isten; a kötetzáró The Nestben pedig két nővér költözik ki az angol vidékre, de a fiatalabb közülük valami természetfeletti dologra bukkan a ház padlásán.
Nagyon súlyos, nagyon megerőltető utazás ez a tizenhárom novella: mint mondtam, Lisa Tuttle nem kímél minket semmilyen tekintetben. A fő témákat a különféle női szerepek adják, így, mint már említettem, kiemelt helyen az anyaság különböző kérdései; aztán a nem működő, széteső vagy már szétesett párkapcsolatok; a nemi erőszak témája; ezeken túl pedig a boldog vagy kevésbé boldog gyerekkor, az abból való kitörés, az akkori félelmek ilyen vagy olyan újrafelfedezése. Tuttle rendkívül magabiztos prózában, tabuk nélkül, de sok dolgot kimondatlanul hagyva vezet minket végig ezeken a témákon.
Nehéz kiemelni a kötetből bármelyik írást, egységes és egységesen erős válogatásról beszélünk - mindegyik novella megmaradt valamiért az emlékezetemben. Leginkább talán az anyasággal kapcsolatos novellákat éreztem kifejezetten erősnek, a The Horse Lord volt talán a kedvencem ezek közül. A Friend in Need is nagyon bejött, a gyerekkori képzeletbeli barátok témáját nagyon ügyesen fűzte érdekes történetté Tuttle. A Stranger in the House-ban és a Dollburgerben is nagyot szólt a végén a csavar. A Flying to Byzantium pedig azért fogott meg, mert éppen én is egy hasonló történeten dolgozom.
Lisa Tuttle felkeltette az érdeklődésemet, körül fogok nézni, hogy a jó pár regénye közül van-e olyan, ami felkelti az érdeklődésemet; de jó pár novelláskötete közül is lesz még olyan, amit el fogok olvasni.
Comments
Post a Comment