Ezeket a könyveket olvasd el, ha tetszett az Annihilation
Egy női tudóscsapat vág neki a titokzatos és félelmetes X Térség feltérképezésének. Megtalálják azt, amit keresnek? Egyáltalán: tudják, hogy mit keresnek? Nemrég debütált a Netflixen az Annihilation, amelyben Alex Garland nem először bizonyítja a fantasztikus rajongótábornak tehetségét: a hetekben derült ki, hogy a remek Ex Machina mellett tulajdonképpen nem csak írta, de ő is rendezte a 2012-es Dreddet is.
Bár most nem könnyű alapanyagból dolgozott, az Annihilation egy egészen egyedi, szerintem elképesztően jó sci-fi lett. Nagyon sajnálom, hogy itthon nem mozivásznon élvezhettük a regényhez rendkívül passzoló, tényleg egészen elképesztő képi világát. A remek filmélmény mellé pedig csak úgy kínálják magukat a jobbnál jobb könyvek, amelyek vagy témában, vagy hangulatban passzolnak az X Térség hátborzongató világához.
Jeff VanderMeer: Déli Végek-trilógia
Kezdetnek maradjunk is az alapanyagnál. Jeff VanderMeer trilógiája 2014-ben, pár hónap alatt jelent meg. A film az első kötet történetét dolgozza fel, az eredeti történettől egyébként a legjobb pontokon elrugaszkodva. De a lényeg a következő: az Expedícióban egy női tudóscsapat hatol az X Térség mélyére, ahol mindenféle furcsa dolgok történnek velük. A könyvben kicsit magasabbra van tekerve a paranoia, de egyébként nagyon jól működik - főleg, ha nem várunk mindenképpen válaszokat. Ez aztán igaz a trilógia többi darabjára, a magyarul Kontroll és Fantomfény címmel megjelent alkotásokra is, amelyek mindegyikében emberek próbálnak különböző utakon közelebb hatolni az X Térség titkához.
Philip K. Dick: A halál útvesztője
Egy csapat emberi gyarmatosító érkezik egy idegen bolygóra. Kommunikációs készülékeik elromlanak, így nincs kapcsolatuk a külvilággal és csak egymásra számíthatnak, bár valójában azt sem tudják, mi a feladatuk. A bolygón egyre furcsább dolgokba botlanak, vannak olyan élőlények/szerkezetek, amelyek bármilyen melléjük helyezett tárgyat duplikálnak, és a csoport tagjai érzékelnek egy építményt is, bár mindegyikük másmilyennek látja azt. Aztán az expedíció tagjai sorban elkezdenek meghalni... És az igazi csavar még csak ez után következik. Philip K. Dick klasszikus regénye tematikailag és hangulatában is egyértelmű előfutára az Annihilationnek, és ettől függetlenül is remek olvasmány.
Veres Attila: Odakint sötétebb
Annyit írtam már erről a könyvről, hogy nehezen tudok újat mondani. Veres Attila tavaly megjelent regényében is egy egészen furcsán működő, ámbár hazai területre látogatunk el, ahol egy idegen faj tagjai jelentek meg a nyolcvanas évek elején. A külön megyének nyilvánított eseményterületen elképesztően furcsa dolgok történnek, és hogy mást ne mondjunk, máshogyan működnek például a matematika szabályai, mint az univerzum más részeiben. Ide érkezik a városból menekülő Gábor, aki azonban a lények gondozása mellett mindent talál, csak nyugalmat nem. Elképesztően weird, ugyanakkor végtelenül magyar regény az Odakint sötétebb, ennél jobban már csak Attila Könyvhéten megjelenő, hasonlóképpen nyugtalanító novelláskötetét tudom ajánlani.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton
Azt hiszem elég csak a fülszöveget idézni: "A Látogatás a Föld hat pontján, két napon át tartott. Azután az idegenek eltávoztak, anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatba léptek volna. Csak a Zónákat hagyták hátra, több négyzetkilométernyi fekélyes sebhelyeket a bolygó felszínén, ahol még a fizika törvényei sem a megszokott módon működnek. A hatóságok lezárták, elkerítették és tiltott területté nyilvánították mindet, ám nem számoltak az emberi kíváncsisággal."
Jeff VanderMeer: Borne
A trilógia után megjelent következő regényében, a 2017-es Borne-ban VanderMeer egy névtelen, haldokló városba visz el minket, valamikor a világméretű apokalipszis után. A kataklizmák során elárvuló Rachel évekkel ezelőtt keveredett ide, guberálásból él egy erődrendszerben párjával, a drogdíler Wickkel, akinek rengeteg titka van. Rachel egy nap felfedez egy furcsa kis élőlényt a város megmaradt lakóit rettegésben tartó óriási repülő medve, Mord bundájában, akit a biotechnológiával foglalkozó, anarchiába süllyedt Vállalat alkotott. Ez pedig mindent megváltoztat: Rachel befogadja és nevelni kezdi a Borne-nak nevezett lényt, miközben a város fölötti uralomért öldöklő harc kezdődik.
Stanisław Lem: Solaris
Lem klasszikusában a furcsa, megismerhetetlen hely egy egész bolygó, illetve a bolygót beborító, furcsa építményeket létrehozó óceán, amelyet immár földi kutatók teljes generációi képtelenek megérteni. Az óceán fölött lebegő Solaris Allomásra érkező Kris Kelvin azonban furcsa helyzetben találja magát: egykori mentora öngyilkos lett, az állomás többi kutatója pedig egy különösen agresszív kapcsolatfelvételi kísérlet után rendkívül furcsán viselkedik. Mi lehet a Solaris titka? Meg lehet fejteni egyáltalán? VanderMeer és Garland története rengeteg ponton visszhangozza Lem kérdéseit és válaszainak hiányát.
Lőrinczy Judit: Ingókövek
Ahogy Lemnél egy óceán, VanderMeernél pedig maga a táj, úgy válik idegenné Lőrinczy Judit lebilincselő regényében maga a város. Nem is akármelyik város: az ostromlott Sztálingrád. És nem csak a háború irreális szörnyűségei nyomán válik rémálommá a néptelen utcák és rommá lőtt épületek útvesztője. Az ostromlottak és az ostromlók oldaláról is követünk az elvarázsolt, haldokló városban botorkáló embereket: ott van az ukrajnai tettei nyomán démonaival küzdő német hadnagy, Lindt; aztán a hadsereg előtt a romvárosba érkező mesterlövész, Galler; a sztálingrádi születésű, munkásból városvédővé avanzsáló Vaszilij; illetve az aprócska szovjet légierőben szolgáló pilótanő, Galina. Mindannyian érthetetlen dolgokba futnak bele, miközben Sztálingrádban megfordul a huszadik század történelme.
Bár most nem könnyű alapanyagból dolgozott, az Annihilation egy egészen egyedi, szerintem elképesztően jó sci-fi lett. Nagyon sajnálom, hogy itthon nem mozivásznon élvezhettük a regényhez rendkívül passzoló, tényleg egészen elképesztő képi világát. A remek filmélmény mellé pedig csak úgy kínálják magukat a jobbnál jobb könyvek, amelyek vagy témában, vagy hangulatban passzolnak az X Térség hátborzongató világához.
Jeff VanderMeer: Déli Végek-trilógia
Kezdetnek maradjunk is az alapanyagnál. Jeff VanderMeer trilógiája 2014-ben, pár hónap alatt jelent meg. A film az első kötet történetét dolgozza fel, az eredeti történettől egyébként a legjobb pontokon elrugaszkodva. De a lényeg a következő: az Expedícióban egy női tudóscsapat hatol az X Térség mélyére, ahol mindenféle furcsa dolgok történnek velük. A könyvben kicsit magasabbra van tekerve a paranoia, de egyébként nagyon jól működik - főleg, ha nem várunk mindenképpen válaszokat. Ez aztán igaz a trilógia többi darabjára, a magyarul Kontroll és Fantomfény címmel megjelent alkotásokra is, amelyek mindegyikében emberek próbálnak különböző utakon közelebb hatolni az X Térség titkához.
Philip K. Dick: A halál útvesztője
Egy csapat emberi gyarmatosító érkezik egy idegen bolygóra. Kommunikációs készülékeik elromlanak, így nincs kapcsolatuk a külvilággal és csak egymásra számíthatnak, bár valójában azt sem tudják, mi a feladatuk. A bolygón egyre furcsább dolgokba botlanak, vannak olyan élőlények/szerkezetek, amelyek bármilyen melléjük helyezett tárgyat duplikálnak, és a csoport tagjai érzékelnek egy építményt is, bár mindegyikük másmilyennek látja azt. Aztán az expedíció tagjai sorban elkezdenek meghalni... És az igazi csavar még csak ez után következik. Philip K. Dick klasszikus regénye tematikailag és hangulatában is egyértelmű előfutára az Annihilationnek, és ettől függetlenül is remek olvasmány.
Veres Attila: Odakint sötétebb
Annyit írtam már erről a könyvről, hogy nehezen tudok újat mondani. Veres Attila tavaly megjelent regényében is egy egészen furcsán működő, ámbár hazai területre látogatunk el, ahol egy idegen faj tagjai jelentek meg a nyolcvanas évek elején. A külön megyének nyilvánított eseményterületen elképesztően furcsa dolgok történnek, és hogy mást ne mondjunk, máshogyan működnek például a matematika szabályai, mint az univerzum más részeiben. Ide érkezik a városból menekülő Gábor, aki azonban a lények gondozása mellett mindent talál, csak nyugalmat nem. Elképesztően weird, ugyanakkor végtelenül magyar regény az Odakint sötétebb, ennél jobban már csak Attila Könyvhéten megjelenő, hasonlóképpen nyugtalanító novelláskötetét tudom ajánlani.
Azt hiszem elég csak a fülszöveget idézni: "A Látogatás a Föld hat pontján, két napon át tartott. Azután az idegenek eltávoztak, anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatba léptek volna. Csak a Zónákat hagyták hátra, több négyzetkilométernyi fekélyes sebhelyeket a bolygó felszínén, ahol még a fizika törvényei sem a megszokott módon működnek. A hatóságok lezárták, elkerítették és tiltott területté nyilvánították mindet, ám nem számoltak az emberi kíváncsisággal."
Jeff VanderMeer: Borne
A trilógia után megjelent következő regényében, a 2017-es Borne-ban VanderMeer egy névtelen, haldokló városba visz el minket, valamikor a világméretű apokalipszis után. A kataklizmák során elárvuló Rachel évekkel ezelőtt keveredett ide, guberálásból él egy erődrendszerben párjával, a drogdíler Wickkel, akinek rengeteg titka van. Rachel egy nap felfedez egy furcsa kis élőlényt a város megmaradt lakóit rettegésben tartó óriási repülő medve, Mord bundájában, akit a biotechnológiával foglalkozó, anarchiába süllyedt Vállalat alkotott. Ez pedig mindent megváltoztat: Rachel befogadja és nevelni kezdi a Borne-nak nevezett lényt, miközben a város fölötti uralomért öldöklő harc kezdődik.
Stanisław Lem: Solaris
Lem klasszikusában a furcsa, megismerhetetlen hely egy egész bolygó, illetve a bolygót beborító, furcsa építményeket létrehozó óceán, amelyet immár földi kutatók teljes generációi képtelenek megérteni. Az óceán fölött lebegő Solaris Allomásra érkező Kris Kelvin azonban furcsa helyzetben találja magát: egykori mentora öngyilkos lett, az állomás többi kutatója pedig egy különösen agresszív kapcsolatfelvételi kísérlet után rendkívül furcsán viselkedik. Mi lehet a Solaris titka? Meg lehet fejteni egyáltalán? VanderMeer és Garland története rengeteg ponton visszhangozza Lem kérdéseit és válaszainak hiányát.
Lőrinczy Judit: Ingókövek
Ahogy Lemnél egy óceán, VanderMeernél pedig maga a táj, úgy válik idegenné Lőrinczy Judit lebilincselő regényében maga a város. Nem is akármelyik város: az ostromlott Sztálingrád. És nem csak a háború irreális szörnyűségei nyomán válik rémálommá a néptelen utcák és rommá lőtt épületek útvesztője. Az ostromlottak és az ostromlók oldaláról is követünk az elvarázsolt, haldokló városban botorkáló embereket: ott van az ukrajnai tettei nyomán démonaival küzdő német hadnagy, Lindt; aztán a hadsereg előtt a romvárosba érkező mesterlövész, Galler; a sztálingrádi születésű, munkásból városvédővé avanzsáló Vaszilij; illetve az aprócska szovjet légierőben szolgáló pilótanő, Galina. Mindannyian érthetetlen dolgokba futnak bele, miközben Sztálingrádban megfordul a huszadik század történelme.
*
Kövessétek a Spekulatív Zónát Facebookon és Molyon! Mindenféle könyves istáimat itt találjátok. És ha már itt vagytok, nézzetek rá útikalauzomra, ami segít eligazodni a magyar fantasztikum rajongótáborában.
Comments
Post a Comment