Mennyire sokszínű a Marvel mostani képregényes univerzuma?

Mindig jó egzakt számokat látni, ha vitatkozunk. Nemrég szót ejtettem arról a blogon, hogy miért fontos az, hogy a képregényes, filmes és könyves univerzumaink minél sokszínűbbek legyenek, minél többféle ember ismerjen magára bennük. Most Szabolcsi Gergely számokat is hoz arról, hogy a Marvel-képregényekben jelenleg milyen fokon áll a diverzitás.

***

Szabolcsi Gergely cikke

Január végén írta meg Bence a Mindenkinek szüksége van hősökre című posztját, amelyben részben a magyar kommentelőkre reagálva fejtette ki, hogy miért fontos az, hogy a képregényekben, filmekben nagyobb reprezentációhoz jussanak a nők, illetve a különböző kisebbségek. Az erre érkezett reakciókra született először egy gyors komment, majd pedig – pár hét késéssel – ez a poszt, melyben megpróbálom bemutatni, hogy hogyan is áll az egyik legnagyobb mainstream képregénykiadó jelenleg a diverzifikációval és, hogy miért nincs értelme az SJW-k (Social Justice Warriorok) által tönkretett iparról beszélni.


Ahhoz, hogy könnyen átláthassuk a helyzetet, egy táblázatban összegyűjtöttem az összes februárban mejelenő Marvel kégregényfüzetet. Fontos, hogy csak a Marvel-univerzum kánonjába tartozó nem újranyomásokat gyűjtöttem ki, tehát a filmes univerzumhoz, a Star Warshoz, vagy éppen a gyerekeknek szóló Adventures sorozatokhoz tartozó képregényekkel nem foglalkoztam, ugyanígy nem néztem végig, hogy milyen gyűjteményes kötetek jelentek meg a hónapban. A listát két részre bontottam: egyéni képregények (ide azok a füzetek kerültek, amiknek a főszereplője egy karakter) és csapatképregények. A felosztásba van pár kivétel, azokat a füzeteket, ahol 2-3 fő van a középpontban, az egyéni képregény kategóriájába helyeztem (ilyen például az Invicible Iron Man, aminek jelenleg három főszereplője van).

Ezt a módszert követve összesen 55 olyan füzet jelenik meg februárban, ami a beosztásom szerint egyéninek számít (ebből egyébként 7 olyan, ahol több főszereplő is van). Az 55 füzetből 40-ben férfi főszereplő volt (ez az egyéni képregények 73 százaléka),  további 4 füzetben férfiak és nők is a főszereplők (7 százalék). Tehát a helyzet az, hogy míg a női olvasók tábora a felmérések szerint folyamatosan növekszik az egyéni képegények terén alig vannak reprezentálva. Ami különösen pikánssá teszi a dolgot, az az, hogy míg a férfiak uralta rajongói csoportok folyamatosan a feminista térnyerésről panaszkodnak, addig a valóság azt mutatja, hogy a elmúlt években semmilyen előrelépés nem történt. 2015-ben vizsgáltam meg a női-férfi arányokat a Marvel képregényeknél, akkor azt tapasztaltam, hogy nagyjából 30 százalékra tehető a női főszereplők aránya.

M: férfi; F: nő - 2018. februári számítások.

Érdemes azt is megnézni, hogy mi a helyzet az LGBTQ+ közösségekhez tartozó emberek reprezentációja terén. 55 füzetből 6 darabban főszereplő nem heteroszexuális karakter, ebből 2 olyan füzet, ahol heteroszexuális és nem heteroszexuális karakterek együtt főszereplők. Ez az arány papíron sem számít igazán jónak, de ha hozzávesszük azt, hogy ebből a 6 füzetből 4-ben Deadpool az LGBTQ+ karakter, akkor a helyzet tényleg siralmas. Deadpool ugyan a kánon szerint pánszexuális, azonban a legtöbb író heteroszexuálisként ábrázolja, vagy poénforrássá teszi a karakter szexualitását (arról nem is beszélve, hogy Deadpoolt pozitív reprezentációak még jóindulattal sem lehet nevezni). Ami azonban felteszi az i-re a pontot az az, hogy a maradék két füzet az America és az Iceman aktuális száma, ezt a két sorozatot pedig éppen most kaszálja el a kiadó.

Érdekes módon a bőrszín szerinti reprezentáció terén közelíti meg legjobban a lakosság arányait a kiadó, legalábbis, ami a fehérek arányát illeti. Az amerikai lakosság 72 százaléka tartja magát fehérnek és az egyéni képregények 73 százalékának ők a főszereplő (a képregények további 2 százalékában fekete karakterekkel együtt főszereplők). Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a latino lakosság majd 50 százaléka önmagát bőrszín alapján fehérként definiálja, azonban ennek ellenére (vagy e mellett) megtartotta latino identitását. Ez azért fontos, mert a képregények fehér szereplői szereplői közül senki sem azonosítja magát latinóként.

Tovább nézve az adatokat szembetűnő, hogy a 16 százalékos latino kisebbség számára két füzet jut összesen (a már említett America, illetve a Spider-Men, melynek főszereplője egy fekete-latino tinédzser), de a lakosság majdnem 5 százalékát kitevő ázsiai kisebbség is csak egyetlen képregényben láthatja viszont önmagát. De, hogy említsünk pozitív(abb) példát is: az elmúlt években úgy látszik, hogy a fekete főszereplők aránya egyre stabilabb, februárban is elére a 13 százalékot, ami megegyezik az amerikai lakosság arányaival (mellékszereplők terén a helyzet nem ennyire rózsás, bár a Black Panther képregények ezen a téren is sokat segítenek a kiadónak).

De mi a helyzet a csapatokkal? Ebben a hónapban 18 olyan füzet jelenik meg, amiben csapatok szerepelnek, ebből az Avengers kapásból 4 füzetet elvisz, ugyanis a februári hónapban heti megjelenésre váltottak. Az Avengers cím ráadásul több csapat sorsát is nyomon követi, de az egyszerűség kedvéért  nézzük őket egybe. Az látszik, hogy kb. 10 férfi csapattag mellé 6 női tagot kapunk. LGBTQ+ karakterekből számításaim alapján egy darab van és 4 főt számlál a nem fehér karakterek tábora (ezek a számítások lehetnek pontatlanok, ugyani a füzeteken átívelő történetbe a megjelenő karaktere változnak).

Az X-Men helyzete ha lehet még bonyolultabb, jelenleg ugyanis öt különböző füzetben lehet nyomonkövetni a mutánsokat (itt a teljes sorozat karaktereit tudtam végignézni, így az adatok sem a konkrét füzetekre vonatkoznak). Az X-Men Gold csapatát 8 fő alkotja (6 hős a kezdetektől és 2 további karakter a 17. számtól). Közülük 5 nő, 2 karakter pedig nem fehér, LGBTQ+ karakter viszont (tudtommal) nem szerepel a sorozatban. Az X-Men Blue sorozatnak 11 főszereplője volt az elmúlt egy évben, ebből 4 nő, egy fő nem fehér karakter és egy LGBTQ+ karakter. Az Astonishing X-Men 8 főszereplőjéből 3 nő, egy nem fehér és (tudtommal) nincs LGBTQ+ szereplője a sorozatnak.

Talán ennyiből is látszik, hogy a csoportképregények sem a diverzitás csúcsai, azonban kár lenne letagadni, hogy ezen a téren is vannak eredmények. Főleg a fiatalabb generációknak szóló képregények – Runaways, Generation X, Champions – például sokkal kiegyenlítettebbek a nemek terén és sokkal gyakrabban szerepeltetnek nem fehér, vagy nem heteroszexuális karaktereket. Mindazonáltal az is látszik, hogy mivel a főbb karakterek jelentős része már minimum 20 éve változatlan, ezért ezek a tendenciák lassan változnak és a kiadó is mintha inkább arra törekedne, hogy egy-egy rétegképregénnyel teljesítse a befogadói igényeket, ami aztán könnyen eredményezheti azt, hogy az adott képregény nem lesz sikeres. Pedig a Thor sorozat, vagy éppen a Captain Marvel bizonyította, hogy a meglévő címek/karakterek változása sem hozza el a világvégét, különösen, ha olyan képregényírókra bízzák ezeket a történeteket, akik tudnak is élni a lehetőségekkel (és akiket hagynak érvényesülni a kiadói oldalról).

Egyelőre nem látom, hogy milyen irányba fog változni a képregényipar, de az látszik, hogy a befogadói oldal egyre diverzebb és egyre többen várják el, hogy erre az ipar is reagáljon, de a jelenlegi helyzetben már annak is örülni lehet, ha a nőknek nem kell kommentszekciókban bizonygatniuk, hogy helyük van a képregényes világban.

Comments

Popular Posts