De mi az a belépőszint? – Velkei Zoltán válaszol
Szabó Dominik vitaindítója után első sorban nem a felvetett kérdésről, hanem főleg arról indult be a beszélgetés különböző fórumokon, hogy mi a fenét jelent az, hogy egy fantasztikus regény "entry level", vagyis belépőszintű. Én ugyan ezzel nem nagyon foglalkoztam, de Takács Gábor is fejtegette még az entry level-problémát egy posztban. Én pedig megkértem Velkei Zoltánt, az Agave Könyvek kiadóvezetőjét, hogy egyrészt tisztázza, mit is érthetünk ez alatt, másrészt pedig szóljon hozzá a beszélgetéshez kiadói oldalról is.
Dominiknak volt egy gondolatmenete még múlt szerdán, amiben az entry level regények előretöréséről ír. Azon túl, hogy vannak állításai, amikkel nem feltétlen értek egyet, a közösségi reakciók zöme mégis az előbb említett szakkifejezés köré csoportosul, esetenként jól láthatóan félreértéseket eredményezve. Mivel részben felelősnek érzem magam a kialakult helyzetért, ugyanis az entry levelt én dobtam be egyetlen egyszer a köztudatba tavaly júliusban, Bence kérésének eleget teszek, hogy tisztázzam a fogalom jelentését. Ezen kívül, ha már lehetőséget kaptam, szeretnék rávilágítani egy dologra, ami főként ezt az aktív sci-fi közeget érinti, és remélem, hogy ha nem is feltétlen a nyilvánosság előtt, de elindít valamit az érintettek körében, és előre fogja mozdítani a törekvéseiket az új olvasók megtalálására.
A munkám egyik fontos része, hogy új, kiadásra érdemes regényeket keresek, ami többek közt történhet az interneten keresztül hírlevelek, magazinok, blogok és közösségi felületek folyamatos monitorozásával, ügynökségi katalógusok böngészésével vagy a Frankfurti Könyvvásáron, amikor pár nap leforgása alatt kifejezetten sok ügynökkel találkozom, akik olykor a félórás meetingek alatt 10-20-30 könyvet is a figyelmembe ajánlanak. Az entry level egy, főleg az utóbbi környezetben létező kifejezés, ami rendszerint mind az ügynök, mind az én munkámat megkönnyíti, amikor egy tucat sci-fi regényt meg kell próbálni rendszerezni (természetesen bármelyik más műfajban is alkalmazható). Általában azokra a könyvekre használják, amik a közérthetőségük révén nem követelnek meg mérnöki diplomát az olvasótól egy-egy fejezet értelmezéséhez, a témájuk nagyobb közönség elérésére is alkalmas és a terjedelmük sem feltétlen kíván több hetes elköteleződést. Nem puffogtatja senki se nagy gyakorisággal az entry level kifejezést, abszolúte segítő funkciója van abban a helyzetben, amikor sok címet gyorsan kell elhelyezni a műfaj termékskáláján.
És ami a legfontosabb, és érzésem szerint az utóbbi hónapokban félreértéseket eredményezett: az entry level nem egy minőségi jelző. Attól, hogy egy regény megfelel a definíciójának, nem lesz sem jobb, sem rosszabb.
Dominik "Hol vagytok, sci-fi olvasók?" kérdésfeltevése ettől független jogos és jól ismeri fel a probléma egyik oldalát. Főleg abban a kontextusban, hogy mind például az SFmagon, mind a Moly sci-fi szegletében a kommunikációs aktivitás valóban csökkenni látszik az évek alatt, az utóbbin ráadásul a felhasználók száma mintha állandósulna, vagy legalábbis a növekedés kevésbé érzékelhető: az új könyvekre az első 10-20-30 kritikát rendre ugyanazok a userek írják, miközben nincsenek tartósan új érkezők új megközelítéssel és új gondolatokkal.
Én a problémát úgy közelíteném meg, hogy először a közösségen belül azonosítanám az okokat. Az én, kiadói oldalamról például jól látszik, hogy ami sci-fi könyveket hozunk az utóbbi időkben, azokat a molyos sci-fi bázis zöme ritkán fogadja kitörő lelkesedéssel, sőt.
Mondok pár példát is a közelmúltból, hogy ne csak a levegőbe beszéljek: Sylvain Neuvel Alvó óriások, John Scalzi Az összeomló birodalom és Elan Mastai Felbolydult napjaink. Mindhárom regény markánsan eltér egymástól, de két dolog közös bennük: 1) nemzetközi viszonylatban mindegyik nagy sikert aratott a közönség és a kritika körében egyaránt (pl. mindegyik a Goodreads év végi közönségszavazásán bekerült a legjobb tízbe, míg az utóbbi két cím a Locus magazin most nyilvánosságra hozott ajánlott olvasási listáján is megtalálható), és 2) mindhárom megfelel az entry level definíciójának. A Molyon a tetszési indexük a következő: Alvó óriások 74%, Az összeomló birodalom 78%, Felbolydult napjaink 73%. A Molyon ezek nem kiemelkedő átlagok, általában a megosztó / közepes könyvek végzik ebben az intervallumban. A nemzetközi közösségi oldalakon (pl. Goodreads és Amazon) ugyanezek az átlagok sokkal erősebb könyvek benyomását keltenék, ráadásul esetünkben mindegyik cím indexe még magasabb is.
Szerintem itt rajzolódik ki egy jelenség tűélesen: valószínűleg nem mi adunk ki évek óta kétes minőségű könyveket, hanem egyszerűen a magát hozzáértőnek vélő aktív sci-fi közösség felett kezd eljárni az idő, az új trendeket és címeket vegyes érzéssel fogadják. Már nem tudnak úgy lelkesedni értük, mint a korábbi könyvekért. John Scalzi regénye erre a legszemléletesebb: amint egy picit változtatott az egyébként jól bevált receptjén a szerző, a Molyon rögtön meg is botlott vele, miközben Az összeomló birodalmat kint az egyik legjobb regényeként ünneplik. De meg lehet figyelni Dan Simmons Olümposzánál is ezt a jelenséget a másik végletből: 93%-on áll jelenleg, azaz már a rajtot követően közel 20 százalékpontot ver rá az előbb említett könyvekre. Az Olümposz egy régivonalas űropera, a 90-es évek és 2000-es évek első felében uralkodó trend egyik zászlóvívője. Pont az a fajta könyv, amit ez a közösség nagyon szeret.
A félreértések elkerülése végett: tök rendben van, hogy az Olümposzt szereti ez a közösség, az Alvó óriásokat pedig nem. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit érzett egy könyv elolvasása után és elmondhatja a véleményét. Egy valami aggályos viszont: ez a közösség (de legalábbis jó pár user benne) ennél fontosabb funkciót szeretne betölteni. Például, az eredeti kérdést feltevő Dominik és még jó páran állítják össze évenként a Moly sci-fi és fantasy ajánlott olvasási listáit, amit minden kiadónak és a teljes sajtónak elküldenek, és ezzel (na meg a kritikáikkal és feature jellegű tartalmaikkal) érezhetően iránymutató szerepet szeretnének magukra vállalni, egyaránt segítve az érdeklődő és már meglévő olvasókat. Viszont, az egyszerűen nem működik, hogy minden egyes könyvet ugyanazzal a szempontrendszerrel véleményezzenek az Univerzális Toplista jegyében, mert jól láthatóan az lesz az eredménye, hogy például szinte minden vadonatúj könyv, amit az utóbbi időkben kiadunk (vagy akár mások!), nem vizsgázik jól náluk. Miközben mi meg pont azt érezzük egy ideje, hogy a sci-fi olvasótáborunk részben kicserélődik, sikeresen találtunk új rajongókat.
Innentől kezdve pedig jogos a kérdés az új olvasók felől: miért akarjak egy olyan közeghez tartozni, ami úgy sem szereti azokat a könyveket, amiket én? Persze tudom, hogy ez most egy sarkalatos megfogalmazás, és lehetnek - sőt, biztosan vannak - más okai is, de érdemes elgondolkodni rajta.
***
Velkei Zoltán írása
Dominiknak volt egy gondolatmenete még múlt szerdán, amiben az entry level regények előretöréséről ír. Azon túl, hogy vannak állításai, amikkel nem feltétlen értek egyet, a közösségi reakciók zöme mégis az előbb említett szakkifejezés köré csoportosul, esetenként jól láthatóan félreértéseket eredményezve. Mivel részben felelősnek érzem magam a kialakult helyzetért, ugyanis az entry levelt én dobtam be egyetlen egyszer a köztudatba tavaly júliusban, Bence kérésének eleget teszek, hogy tisztázzam a fogalom jelentését. Ezen kívül, ha már lehetőséget kaptam, szeretnék rávilágítani egy dologra, ami főként ezt az aktív sci-fi közeget érinti, és remélem, hogy ha nem is feltétlen a nyilvánosság előtt, de elindít valamit az érintettek körében, és előre fogja mozdítani a törekvéseiket az új olvasók megtalálására.
A munkám egyik fontos része, hogy új, kiadásra érdemes regényeket keresek, ami többek közt történhet az interneten keresztül hírlevelek, magazinok, blogok és közösségi felületek folyamatos monitorozásával, ügynökségi katalógusok böngészésével vagy a Frankfurti Könyvvásáron, amikor pár nap leforgása alatt kifejezetten sok ügynökkel találkozom, akik olykor a félórás meetingek alatt 10-20-30 könyvet is a figyelmembe ajánlanak. Az entry level egy, főleg az utóbbi környezetben létező kifejezés, ami rendszerint mind az ügynök, mind az én munkámat megkönnyíti, amikor egy tucat sci-fi regényt meg kell próbálni rendszerezni (természetesen bármelyik más műfajban is alkalmazható). Általában azokra a könyvekre használják, amik a közérthetőségük révén nem követelnek meg mérnöki diplomát az olvasótól egy-egy fejezet értelmezéséhez, a témájuk nagyobb közönség elérésére is alkalmas és a terjedelmük sem feltétlen kíván több hetes elköteleződést. Nem puffogtatja senki se nagy gyakorisággal az entry level kifejezést, abszolúte segítő funkciója van abban a helyzetben, amikor sok címet gyorsan kell elhelyezni a műfaj termékskáláján.
És ami a legfontosabb, és érzésem szerint az utóbbi hónapokban félreértéseket eredményezett: az entry level nem egy minőségi jelző. Attól, hogy egy regény megfelel a definíciójának, nem lesz sem jobb, sem rosszabb.
Dominik "Hol vagytok, sci-fi olvasók?" kérdésfeltevése ettől független jogos és jól ismeri fel a probléma egyik oldalát. Főleg abban a kontextusban, hogy mind például az SFmagon, mind a Moly sci-fi szegletében a kommunikációs aktivitás valóban csökkenni látszik az évek alatt, az utóbbin ráadásul a felhasználók száma mintha állandósulna, vagy legalábbis a növekedés kevésbé érzékelhető: az új könyvekre az első 10-20-30 kritikát rendre ugyanazok a userek írják, miközben nincsenek tartósan új érkezők új megközelítéssel és új gondolatokkal.
Én a problémát úgy közelíteném meg, hogy először a közösségen belül azonosítanám az okokat. Az én, kiadói oldalamról például jól látszik, hogy ami sci-fi könyveket hozunk az utóbbi időkben, azokat a molyos sci-fi bázis zöme ritkán fogadja kitörő lelkesedéssel, sőt.
Mondok pár példát is a közelmúltból, hogy ne csak a levegőbe beszéljek: Sylvain Neuvel Alvó óriások, John Scalzi Az összeomló birodalom és Elan Mastai Felbolydult napjaink. Mindhárom regény markánsan eltér egymástól, de két dolog közös bennük: 1) nemzetközi viszonylatban mindegyik nagy sikert aratott a közönség és a kritika körében egyaránt (pl. mindegyik a Goodreads év végi közönségszavazásán bekerült a legjobb tízbe, míg az utóbbi két cím a Locus magazin most nyilvánosságra hozott ajánlott olvasási listáján is megtalálható), és 2) mindhárom megfelel az entry level definíciójának. A Molyon a tetszési indexük a következő: Alvó óriások 74%, Az összeomló birodalom 78%, Felbolydult napjaink 73%. A Molyon ezek nem kiemelkedő átlagok, általában a megosztó / közepes könyvek végzik ebben az intervallumban. A nemzetközi közösségi oldalakon (pl. Goodreads és Amazon) ugyanezek az átlagok sokkal erősebb könyvek benyomását keltenék, ráadásul esetünkben mindegyik cím indexe még magasabb is.
Szerintem itt rajzolódik ki egy jelenség tűélesen: valószínűleg nem mi adunk ki évek óta kétes minőségű könyveket, hanem egyszerűen a magát hozzáértőnek vélő aktív sci-fi közösség felett kezd eljárni az idő, az új trendeket és címeket vegyes érzéssel fogadják. Már nem tudnak úgy lelkesedni értük, mint a korábbi könyvekért. John Scalzi regénye erre a legszemléletesebb: amint egy picit változtatott az egyébként jól bevált receptjén a szerző, a Molyon rögtön meg is botlott vele, miközben Az összeomló birodalmat kint az egyik legjobb regényeként ünneplik. De meg lehet figyelni Dan Simmons Olümposzánál is ezt a jelenséget a másik végletből: 93%-on áll jelenleg, azaz már a rajtot követően közel 20 százalékpontot ver rá az előbb említett könyvekre. Az Olümposz egy régivonalas űropera, a 90-es évek és 2000-es évek első felében uralkodó trend egyik zászlóvívője. Pont az a fajta könyv, amit ez a közösség nagyon szeret.
A félreértések elkerülése végett: tök rendben van, hogy az Olümposzt szereti ez a közösség, az Alvó óriásokat pedig nem. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit érzett egy könyv elolvasása után és elmondhatja a véleményét. Egy valami aggályos viszont: ez a közösség (de legalábbis jó pár user benne) ennél fontosabb funkciót szeretne betölteni. Például, az eredeti kérdést feltevő Dominik és még jó páran állítják össze évenként a Moly sci-fi és fantasy ajánlott olvasási listáit, amit minden kiadónak és a teljes sajtónak elküldenek, és ezzel (na meg a kritikáikkal és feature jellegű tartalmaikkal) érezhetően iránymutató szerepet szeretnének magukra vállalni, egyaránt segítve az érdeklődő és már meglévő olvasókat. Viszont, az egyszerűen nem működik, hogy minden egyes könyvet ugyanazzal a szempontrendszerrel véleményezzenek az Univerzális Toplista jegyében, mert jól láthatóan az lesz az eredménye, hogy például szinte minden vadonatúj könyv, amit az utóbbi időkben kiadunk (vagy akár mások!), nem vizsgázik jól náluk. Miközben mi meg pont azt érezzük egy ideje, hogy a sci-fi olvasótáborunk részben kicserélődik, sikeresen találtunk új rajongókat.
Innentől kezdve pedig jogos a kérdés az új olvasók felől: miért akarjak egy olyan közeghez tartozni, ami úgy sem szereti azokat a könyveket, amiket én? Persze tudom, hogy ez most egy sarkalatos megfogalmazás, és lehetnek - sőt, biztosan vannak - más okai is, de érdemes elgondolkodni rajta.
Kereskedelmi szempontbol nem vigasztaló, de a Moly ertekelesek olvasoi szempontbol nem eppen iránymutatók, pont a kello differencialas hianya miatt. A felhasznalok tul bokezuen osztogatjak a jo pontozast, csapnivalo konyvek vegeznek 80% felett.
ReplyDeleteIgy lehet, hogy Scalzi szoban forgo konyve mas muvek molyos pontpontozasara kiegyenlitve 92%_os lenne, de ebben az esetben valo erteke mutatkozik meg a pontozasban.
Maga a pontozas sem egyertelmu: a zsaneren belil pontozunk, vagy abszolut ertelemben?
Egy Scalzi a konnyed es szórakoztató urscifiben altalaban megugorja legalabb a negyest, de abszolut ertelemben mar ertelmezni is nehez, szemben mondjuk a Tigris, tigrissel, aminek meg igy is jo pontszam oszthato.