Alkímia és vitorlák – Interjú Michael J. Martinezzel, A Daedalus-incidens írójával

1779: alkímiával hajtott, vitorláikba napszelet befogó vitorlások siklanak a nagy ürességben a Naprendszer lakható bolygói között. A függetlenségi harcot kezdő ganümédeszi kolóniákra tartó brit űrvitorlás vezérkara egy titkos összeesküvésbe botlik, ami az egész világot fenyegeti. Mindeközben a kétezeregyszázas évek elején egy másik világban, egy marsi kutatóbázison rendkívül furcsa eseménysor kezdődik. Mi lehet az összefüggés? A Főnix Astra első kiadványaként hamarosan megjelenő, zsánerhatárokon átívelő A Daedalus-incidens íróját, Michael J. Martinezt kérdeztük történelemről, inspirációról és alkímiáról.

***

Egy sor zsáner és téma keveredik A Daedalus-incidensben. Mi inspirálta ezt a sokszínű világot?

Az ötletet A kincses bolygó című Disney-film inspirálta. Láttam a poszterjét egy videótékában - emlékszik még valaki azokra? - és arra gondoltam, hogy ez egy remek koncepció. A film viszont nem tetszett. Szóval arra gondoltam, hogy komolyabb oldalról is meglehetne ezt közelíteni, és rögtön az “Age of Sail” időszaka (szó szerint “vitorlák kora”: angolul az 1571 és 1862 közötti időszakot hívják így a fő szállítási eszköznek számító vitorláshajók után - a szerk.), azon belül is a napóleoni éra jutott eszembe. Aztán kezdtek összeállni a dolgok. A legfontosabb, a könyvet leginkább formáló döntés talán az volt, hogy az alkímiát választottam a bolygóközi hajózés “motorjaként”. Ez egy sor dolgot magával hozott a korszakkal, a karakterekkel és a történettel kapcsolatban.

Michael J. Martinez (Anna Martinez képe)
Mi fogta meg ebben a korszakban?

Ez egy olyan korszak, amikor a világ óriási változások csúcspontja felé közeledett és mindenféle ideák összecsaptak. A vitorlás hajók romantikája, és ezzel párhuzamban a tengerészélet burtalitása lenyűgöző. Ebben a korban a kezdetén járunk az iparosodásnak és a demokratikus intézmények megjelenésének, ráadásul mindkét területen komoly kihívásokkal kell szembenézni. Az a korszak döntő pillanat a történelemben.

Sokat kutatott a történethez?

Abszolút! Van egy egész polcom tele történelmi könyvekkel és forrásanyagokkal. Átrágtam magam egy sor életrajzon és alkímiai szövegen, és ellátogattam San Diegoba, ahol megvan a HMS Rose nevű hajó másolata, amit a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán című filmben használtak.

És hogyan lesz a vitorlák korából a napvitorlák kora?

Ahogy említettem, az alkímia fontos szerepet játszott ebben. Ahogy a korszak más jellemzői, az alkímia is egy olyan kísérlet, ami megpróbál különféle nézőpontokat szintetizálni: ebben az esetben a miszticzmust és a tudományos módszert. Azzal, hogy az alkímiát valóságként kezelem, lett egy logikus megközelítésem a regény fantasztikus elemeihez. A bolygókhóz a korai ponyvákból és olyan könyvekből merítettem, mint Edgar Rice Burroughs Mars-ciklusa.

Mi a kedvence eleme a regény alternatív világából?

Őszintén? A karakterek. Szeretem a világot, de a történet számomra a karakterekről szól. Eléggé büszke vagyok arra, ahogy a könyvben és a sorozat következő részeiben fejlődtek.

Miért döntött úgy, hogy ebben a sok elemében teljesen eltérő világban megtart olyan valós történelmi eseményeket, mint az amerikai gyarmatok lázadása?

A történelem gyakran furcsább, mint a fikció, szóval miért ne használjuk ki ezt? Olyan sok részletgazdag anyagot találtam a korszak történelmében, hogy feleslegesnek tűnt egy teljesen eltérő világot alkotni a koncepcióhoz; olyan lett volna, mint egy rétegnyi felesleges festék valamin, ami már egyébként is gyönyörű.


Jó néhány híres történelmi figura is felbukkan a regényben. Miért épp őket választotta?

Ismét azt tudom mondani, hogy a történelem gyakran jobb, mint bármi, amivel egy író elő tudna állni. Amikor úgy döntöttem, hogy az alkímia fontos lesz a történetben, a kutatásaimban hamar felbukkant St. Germain gróf (aki állítása szerint Rákóczi Ferenc fia volt - a szerk.) és Cagliostro. És amerikaiként már egyébként is nagy rajongója voltam Benjamin Franklinnek, aki bizonyára alkimista lett volna, ha az alkímia tényleg működne. A többi történelmi szereplő egyszerűen azért bukkant fel, mert a karaktereim olyan helyzetben voltak, ahol ezek a figurák természetesen bukkannak fel. Így fogsz olvasni a fiatal Horatio Nelson kapitányról és Benedict Arnoldról, aki ekkor még nem árulta el a függetlenség ügyét.

Volt bármi hatása a munkára annak a ténynek, hogy korábban újságíróként dolgozott?

Bizonyára. Gyorsan írok, ami egészen addig előny, amíg vissza is olvasom és javítom a szöveget. Az, hogy interjúkat csináltam, képessé tett arra, hogy megfogjam, ahogy az emberek beszélnek és társalognak. És persze a kutatómunka ugyanúgy alapvető eleme a jó újságírásnak, mint a történelmi fikciónak.

Tudna említeni még olyan könyveket, amelyek inspirálták?

Ennél a könyvsorozatnál Patrick O’Brien Kapitány ​és katona-könyvei, illetve C. S. Forester
Hornblower-regényei egyértelműen alapvetőek, ezek nagy részben inspirálták a történetek miliőjét. Ezen kívül, ahogy már említettem, Edgar Rice Burroughs és egy sor másik ponyvaíró könyvei nagy szerepet játszottak a világok megalkotásában. Arthur C. Clarke-nak pedig mindig nagy rajongója voltam, az pedig különösen inspirált, amilyen remek érzékkel keltette fel az olvasóban a csoda érzését.

A blogján említette, hogy a magyar megjelenés a regény első külföldi megjelenése. Hogy érez ezzel kapcsolatban?

Nagyon izgatott vagyok, hogy megoszthatom ezt a könyvet a magyar olvasókkal! Alig várom, hogy megkapjam a példányomat és láthassam a szavaimat magyarul - még úgy is, hogy semmit sem fogok érteni belőle. A kiadó remek munkát végzett a borítóval. Szóval ez az egész nagyon örömteli, remélem mindenki élvezni fogja a regényt.

***

A Daedalus-incidens február 13-án jelenik meg itthon, de a Főnix Könyvműhely oldalán már elő lehet rendelni.

Comments

Popular Posts