Hogy állunk Ursula K. Le Guin fordításával?
Miért félnek az amerikaiak a sárkányoktól? Ez csupán egy kérdés a több ezer közül, amire a nyolcvankilencedik évében járó Ursula K. Le Guin választ próbál találni pályafutása során. Az amerikai fantasztikus író zsánereken és irodalmi beszédmódokon átívelő életművét rengeteg díjjal jutalmazták az elmúlt fél évszázadban, két alkalommal is egyszerre nyerte el egy-egy regénye a külföldön legfontosabban számító, fantasztikus műveket díjazó Hugo- és Nebula-díjakat. Nemrég pedig ő lett a második sci-fi író - és az első nő - akit beválogattak a Library of America sorozatba. Róla, illetve művei magyar fordításáról, azok fogadtatásáról esett szó január 12-én pénteken a Magyar Műfordítók Egyesületének eseményén a Magvető Caféban.
A beszélgetésen Kleinheincz Csilla, író, fordító a Gabo kiadó SFF-sorozatának szerkesztője, illetve Sohár Anikó egyetemi docens, műfordító vettek részt, akik mindketten fordították már a szerző műveit. A két fordító a fantasztikum körülhatárolásával kezdte az előadást: mindkettőjük szerint rendkívül fontos a fantasztikus irodalom, ráadásul egy sor olyan, az irodalmi kánon által elismert mű is ide számolható A szentivánéji álomtól kezdve A Mester és Margaritáig. Sohár Anikó megemlítette, hogy a homo sapienst nem az eszközhasználat, vagy a beszéd önmagában különbözteti meg az állatoktól, hanem az, hogy tud mesélni: a “mi lenne, ha?” kérdés állandó felvetése alapvető az emberi tulajdonság.
Le Guin legérdekesebb művei például gyakran a mi világunktól teljesen eltérő nemi szerepeken alapuló, alaposan végiggondolt társadalmakat vizsgálnak. A Haini-ciklus regényeiben a galaxis különböző bolygóit a Hain nevű humanoid faj népesítette be, civilizációjuk összeomlása, majd feléledése után pedig elkezdik újrafelfedezni ezeket a bolygókat, például a Földet. A sötétség balkeze című, magyarul 1979-ben megjelent regényben a már felfedezett fajokat összefogó békés szövetség, az Ekumen küldöttje egy olyan jeges világra látogat, ahol az egyéneknek nincsen fix neme: az androgün lények havonta egyszer párosodnak, és ezen alkalmakkor - akaratuktól függetlenül - bármelyik nem attribútumait fel tudják ölteni. Röviden: aki tavaly anya volt, jövőre akár apa is lehet.
A kisemmizettek című, magyarul 1994-ben megjelent regényben két bolygót ismerünk meg: az élhetőbb bolygón egy Amerikára emlékeztető kapitalista, patriarchális állam és egy Szovjetunióra emlékeztető pártállami diktatúra osztozik; a sivárabb bolygón pedig a másfél évszázada önkéntes száműzetésben élő anarchisták alakítottak ki egy elsőre utópikusnak tűnő társadalmat. A hősünk Shevek, egy zseniális fizikus az anarchisták bolygóján, aki szép lassan rájön, hogyan árulták el a valódi egyenlőségen alapuló forradalmat társai; illetve a másik bolygóra lépve megérti, egészen pontosan mit adtak fel álmaikért.
- Le Guin szerint nagyon fontosak az orális tradíciók az irodalomban. Az ő prózáját ez épp úgy áthatja, mint a költészetét. Ha hangosan felolvassa az ember az írásait, rájön, hogy gyönyörű lejtése, dallama van. Szerinte ez a belső mintázat különbözteti meg a jó írást a rossztól - fejtette ki Kleinheincz Csilla. Ötletei és remekül végigvitt gondolatkísérletei mellett ugyanis Le Guin lebilincselő költői nyelvezetéről híres: talán nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legszebben író szerző a fantasztikus irodalomban. Ezért aztán nehéz is fordítani.
Talán éppen ezért műveinek ezredforduló előtti magyar fordításai nem annyira jól sikerültek. Sohár Anikó több példát is említett a beszélgetés során, amelyből kiderül, hogy fordítói figyelmetlenség miatt a szövegek rengeteg eleme sikkadt el, vagy került teljesen más megvilágításba a magyar fordításban. Emlékezetes például, hogy A kisemmizettek egy pontján arról esik szó, hogy a “nők csak a hasukkal gondolkodnak”, ami egészen mást jelent, mint az eredeti angol szövegben, ahol a nők nem a hasukkal, hanem a méhükkel gondolkodnak a karakter megjegyzése szerint.
Az újrafordításra egyelőre nincs sok esély, pedig 2015-ben például A sötétség balkeze új kiadásban jelent meg az Európánál - megtartották viszont az eredeti fordítást. A szerző magyar kiadása egyébként is eléggé hányattatott, az életmű kis szelete érhető csak el magyar nyelven. A már említett regényeken kívül megjelentek még a Szigetvilág néven ismert lírai fantasy-történetek, illetve a mesélés fontosságáról szóló A rege; tavaly pedig a Gabo SFF gondozásában jelent meg a legjobb novelláit gyűjtő Valós és valótlan című kétkötetes válogatás. Ennek első kötetében a szerző szépirodalmi novellái, második kötetében pedig fantasztikus írásai kaptak helyet. Idén szintén itt érkezik majd a szerző legjobb kisregényeit gyűjtő kötet.
Le Guin kisprózájának magyar kiadása remek fejlemény, ezen felül azonban szükség lenne klasszikus műveinek alapos újrafordítására. Mindezek mellett pedig annyi mindent nem ismerhet még a magyar közönség az életműből: versei, a különféle esszék, tanulmányok és egyéb nem fikciós művek mellett ott vannak az Orsinian Tales (Orsiniai mesék) című kötet novellái, amelyben Le Guin Magyarország és a régió történetéből merítve inspirációt egy fiktív közép-európai ország történetét vázolja fel a tizenkilencedik századtól a rendszerváltásig - egészen tanulságos eredménnyel.
A beszélgetésen Kleinheincz Csilla, író, fordító a Gabo kiadó SFF-sorozatának szerkesztője, illetve Sohár Anikó egyetemi docens, műfordító vettek részt, akik mindketten fordították már a szerző műveit. A két fordító a fantasztikum körülhatárolásával kezdte az előadást: mindkettőjük szerint rendkívül fontos a fantasztikus irodalom, ráadásul egy sor olyan, az irodalmi kánon által elismert mű is ide számolható A szentivánéji álomtól kezdve A Mester és Margaritáig. Sohár Anikó megemlítette, hogy a homo sapienst nem az eszközhasználat, vagy a beszéd önmagában különbözteti meg az állatoktól, hanem az, hogy tud mesélni: a “mi lenne, ha?” kérdés állandó felvetése alapvető az emberi tulajdonság.
Le Guin legérdekesebb művei például gyakran a mi világunktól teljesen eltérő nemi szerepeken alapuló, alaposan végiggondolt társadalmakat vizsgálnak. A Haini-ciklus regényeiben a galaxis különböző bolygóit a Hain nevű humanoid faj népesítette be, civilizációjuk összeomlása, majd feléledése után pedig elkezdik újrafelfedezni ezeket a bolygókat, például a Földet. A sötétség balkeze című, magyarul 1979-ben megjelent regényben a már felfedezett fajokat összefogó békés szövetség, az Ekumen küldöttje egy olyan jeges világra látogat, ahol az egyéneknek nincsen fix neme: az androgün lények havonta egyszer párosodnak, és ezen alkalmakkor - akaratuktól függetlenül - bármelyik nem attribútumait fel tudják ölteni. Röviden: aki tavaly anya volt, jövőre akár apa is lehet.
A kisemmizettek című, magyarul 1994-ben megjelent regényben két bolygót ismerünk meg: az élhetőbb bolygón egy Amerikára emlékeztető kapitalista, patriarchális állam és egy Szovjetunióra emlékeztető pártállami diktatúra osztozik; a sivárabb bolygón pedig a másfél évszázada önkéntes száműzetésben élő anarchisták alakítottak ki egy elsőre utópikusnak tűnő társadalmat. A hősünk Shevek, egy zseniális fizikus az anarchisták bolygóján, aki szép lassan rájön, hogyan árulták el a valódi egyenlőségen alapuló forradalmat társai; illetve a másik bolygóra lépve megérti, egészen pontosan mit adtak fel álmaikért.
- Le Guin szerint nagyon fontosak az orális tradíciók az irodalomban. Az ő prózáját ez épp úgy áthatja, mint a költészetét. Ha hangosan felolvassa az ember az írásait, rájön, hogy gyönyörű lejtése, dallama van. Szerinte ez a belső mintázat különbözteti meg a jó írást a rossztól - fejtette ki Kleinheincz Csilla. Ötletei és remekül végigvitt gondolatkísérletei mellett ugyanis Le Guin lebilincselő költői nyelvezetéről híres: talán nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legszebben író szerző a fantasztikus irodalomban. Ezért aztán nehéz is fordítani.
Talán éppen ezért műveinek ezredforduló előtti magyar fordításai nem annyira jól sikerültek. Sohár Anikó több példát is említett a beszélgetés során, amelyből kiderül, hogy fordítói figyelmetlenség miatt a szövegek rengeteg eleme sikkadt el, vagy került teljesen más megvilágításba a magyar fordításban. Emlékezetes például, hogy A kisemmizettek egy pontján arról esik szó, hogy a “nők csak a hasukkal gondolkodnak”, ami egészen mást jelent, mint az eredeti angol szövegben, ahol a nők nem a hasukkal, hanem a méhükkel gondolkodnak a karakter megjegyzése szerint.
Az újrafordításra egyelőre nincs sok esély, pedig 2015-ben például A sötétség balkeze új kiadásban jelent meg az Európánál - megtartották viszont az eredeti fordítást. A szerző magyar kiadása egyébként is eléggé hányattatott, az életmű kis szelete érhető csak el magyar nyelven. A már említett regényeken kívül megjelentek még a Szigetvilág néven ismert lírai fantasy-történetek, illetve a mesélés fontosságáról szóló A rege; tavaly pedig a Gabo SFF gondozásában jelent meg a legjobb novelláit gyűjtő Valós és valótlan című kétkötetes válogatás. Ennek első kötetében a szerző szépirodalmi novellái, második kötetében pedig fantasztikus írásai kaptak helyet. Idén szintén itt érkezik majd a szerző legjobb kisregényeit gyűjtő kötet.
Le Guin kisprózájának magyar kiadása remek fejlemény, ezen felül azonban szükség lenne klasszikus műveinek alapos újrafordítására. Mindezek mellett pedig annyi mindent nem ismerhet még a magyar közönség az életműből: versei, a különféle esszék, tanulmányok és egyéb nem fikciós művek mellett ott vannak az Orsinian Tales (Orsiniai mesék) című kötet novellái, amelyben Le Guin Magyarország és a régió történetéből merítve inspirációt egy fiktív közép-európai ország történetét vázolja fel a tizenkilencedik századtól a rendszerváltásig - egészen tanulságos eredménnyel.
Comments
Post a Comment