Az elveszett Jedik: a központi konfliktus hiánya az új Star Wars-filmekben

Eltelt már némi idő Az utolsó Jedik bemutatója óta. A sajtóvetítés után egy spoilermentes írásban fejtegettem az érzéseimet, azóta pedig cikkek, vélemények, videóblog-bejegyzések és esszék ezrei próbálták kibontani, értelmezni a nyolcadik Star Wars-filmet. A következő bekezdésekben SPOILERESEN fogom végigvenni még egyszer, hogy én mit gondolok.

Sad porg is sad.

Ahogy azt az első cikkemben is írtam, három dolgot tudtam értékelni a filmben: szerintem kellemes volt a humora, pár ponton váratlanul és egészen remekül forgatta ki az elvárásokat, illetve a karakterek némelyikének története szép ívet kapott. Bontsuk ki először ezeket egy kicsit, főleg az utóbbi kettőt úgy, hogy egyéb implikációikkal ne foglalkozzunk.

Ami az elvárások kiforgatásával kapcsolatban bennem megmaradt, az egyértelműen a Poe Dameron története. A filmben több ponton is jön a szokásos történet: a menő, merész, jóképű pilóta ellentmond a feletteseinek, aztán… Aztán a tervei csődöt mondtak. A bombázók leszedik az Első Rend hajóját, de közben megsemmisül a bombázóflotta; aztán zendülést vezet az új vezető ellen, hogy megmentse az Ellenállást… De az új vezető is éppen ezen dolgozott, és épp ezzel, illetve a Finn és Rose által végrehajtani vágyott tervvel kerül végveszélybe az ellenállás. Ez az egész jó volt, volt valamiféle üzenete.

Mark Hamill remek volt a visszatért Luke Skywalker szerepében, még ha nem is minden volt okés szerintem Luke sztorijában. Volt aztán valami Rey és Kylo Ren szálában is: miközben arra várunk, hogy vagy Rey tér át a sötét oldalra, vagy Kylo tér meg a jó oldalra, egyik sem jön be. Van egy szép közös pillanatuk együtt, miután Ren megöli Snoke-ot, de ennyi - senki nem csábít át senkit semmilyen oldalra. Jó a két színész együtt, érdekes a viszonyuk alakulása, és ez a vonal is máshogy alakul, ahogy számítanánk rá. Nekem tetszett az is, hogy Rey származásának nincs különösebb jelentősége, szörnyű volt a teóriagyártók hiperventillálása az elmúlt években ezügyben. Remélem ez a dolog így is marad.

Tudok szimpatizálni Chuck Wendig és Kameron Hurley hosszú elemzéseivel is: előbbi arra koncentrál, hogy Rian Johnson egy másfajta Star Wars-univerzumot kezdett építeni, ami az arcodba mondja, hogy más; míg Hurley a karakterek nyomán a történetmesélés váratlan húzásait emeli ki. Sok mindenben igazuk van. Lehetne jó ez az új trilógia, vannak benne jól elgondolt elképzelések - csak valami nagyon hiányzik a közepéről.

És ezzel térjünk is át a fő problémámra: mi a jó franc történik a galaxisban? De tényleg?

A Star Wars politikai viszonyaival remek szakértők foglalkoznak itthon, és nem nagyon akarom elvenni Tóth Csaba és Földi Bence kenyerét, de a kérdés nem hagy nyugodni. Láthatóan így van ezzel Gáspár Kristóf is, aki a Roboraptoron hosszadalmas írásban igyekezett valami értelmes politikai mondanivalót kicsikarni a filmből - ha már másról nem lehet, akkor az Ellenállás belső működéséről próbált valamiféle tanulságokat levonni. De én tágabban értelmezném ezt a kérdést.

Ki csinál mit? És miért?

Az eredeti trilógiában egy egészen egyszerű képet rajzolt fel Lucas, tulajdonképpen már a legelső kockával. Van a nagy és gonosz, autokratikus és elnyomó Birodalom (az üldöző nagy hajó), és van az ezzel szemben tételeződő, tehát annak értékeit elutasító, értelemszerűen kicsi és jó, szabadságszerető és felszabadítást célzó Lázadás (az üldözött kis hajó). Most direkt újranéztem az eredeti hármast, és miközben sok infót nem kapunk arra, hogy mi történt pontosan a galaxisban, hogy emelkedett fel Darth Sidious azért jó pár nyomot elejtenek a szereplők (klónháborúk, stb.), és az aktuális politikai helyzet is bőven világossá válik különböző implicit és explicit módokon.

Éppen ez tette lehetővé az elfelejtésre ítélt előzménytrilógia megszületését: volt egy sejtetett mélység, volt egy elmondatlan történet, a Star Wars I-II-III., amiben Darth Sidious felemelkedik, a Köztársaságból Birodalom lesz, az ezt ellenzők fellázadnak, Obi-Wan pedig részt vesz a klónháborúkban Luke apjával, akiből valahogy sith lesz Darth Vader néven, miközben születik két gyereke. A vázlat megvolt, a történetet csak fel kellett tölteni sztorival: hogy ez kevésbé sikerült, az egy másik kérdés. Ami biztos: ez a három film testet adott a galaxisnak, és elmesélte, hogyan lett diktatúra a demokráciából és milyen szerepe volt ebben az eltűnt Jediknek.

Az új trilógia eddigi két filmje eddig gyakorlatilag semmit sem tett hozzá a történethez, de ami még rosszabb, hogy még a saját kiindulópontjait sem magyarázta meg. Egyszerűen vette az alapszituáció markereit a közben megismert, kifejtett tartalom nélkül. Tehát: van egy nagy erőforrásokkal rendelkező, gonoszok által vezetett társaság, és vannak, akik ennek ellenállnak, és ők a jófiúk. Ezen a ponton felmerül pár kérdés; és azért merül fel, mert ez nem egy teljesen ismeretlen világ első két filmje, hanem egy nagyon is jól ismert, jól kifejtett világ hetedikként és nyolcadikként számozott filmje.

A hatodik rész végén a Birodalom részben legyőzetett, a Lázadás erőre kapott, az opciók nyitottak voltak a galaxis népei számára. Mi történt a hatos és a hetes film között? Hogy alakult az Új Köztársaság, kik alapították, hány rendszer vett részt benne? Mi maradt a Birodalomból? Kicsoda Snoke? Van köze a Birodalomhoz? Ha nem sith, akkor micsoda és hol volt eddig? Mi az Első Rend, kik állnak mögötte, honnan vannak erőforrásai? Az Új Köztársaságon belüli politikai rendszer egy frakciója, pártja? Miért nem lép fel az egyértelműen fegyveres fellépéssel szemben az Új Köztársaság? Miért van szükség ehhez egy kvázi-underground Ellenállásra? Kik támogatják az Ellenállást? Mekkora területre terjed ki az Első Rend befolyása? Hol vannak a középgenerációs vezetők az Első Rend vezérkarából? Mi a céljuk?

Az utolsó Jedik annyit még hozzátesz a dologhoz, hogy bemutatja nekünk: a fegyverkereskedők mindkét háborús félnek adnak el fegyvert. Ez azonban csak új kérdéseket vet fel. Azt implikálja ugyanis, hogy két kisebb frakcióról van szó a galaxisban, legalábbis azt, hogy az Első Rend mérete nem túl nagy, nem uralja a galaxis egy annyira jelentős szeletét, hogy szabályozni tudja az Ellenállás felé irányuló fegyverkereskedelmet - sőt, ugyanazokra a beszállítókra szorul rá, mint az Ellenállás, tehát nincs elég erős saját ipara.

Mindezzel együtt a fentiek nagyon fontos kérdések, amelyeket mindkét új film szinte teljes egészében ignorál, és csupán arra apellál, hogy elég lesz annyira (vagy még annyira se) felvillantani az alapvető konfliktus részleteit, mint azt az eredeti trilógia teszi. Viszont hiába nyilvánvaló cél a generációváltás és az, hogy a fiatalabbaknak hasonló élményt adjon, mint negyven éve szüleiknek és nagyszüleiknek: a kánon, ha lecsupaszítva is, de ott van. Van egy kontinuitás, itt vannak (és sorra halnak meg a vásznon) a régi filmek szereplői. Mindkét film hátat fordít azonban a történelemnek (Az utolsó Jedik explicit módon, Kylo Ren szájába adva, mintegy tételmondatként kiemelve), és egyáltalán nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.

De ezek a kérdések nem önmagukban fontosak, nem a teóriagyártók kielégítése miatt érdekesek. Nem az a fontos, hogy pontosan kicsoda Snoke, hanem az, hogy nagyjából kicsoda. Honnan jött, merre tart, mi a célja? Leszarom, hogy mit tudom én, Palpatine szelleme van-e a jobb könyökében, vagy ilyesmi; de azt azért csak jó lenne tudni, hogy mi a francot akar(t), nem? Ugyanígy nem érdekel, hogy pontosan milyen politikai folyamatok játszódtak le az Új Köztársaság szenátusában, de hogy így kábé, nagyjából, mégis mi történt? Csak dobjanak oda három mondatot, vagy találjanak ki valami kicsit eltérő alapkonfliktust, vagy legalább magyarázzák meg, hogy miért ugyanaz a konfliktus, hogyan teremtődtek újra pont ugyanazok a feltételek.

Ettől a megúszós ignorálástól az egész új trilógia teljes mértékben langyossá válik a mondanivaló, az epikus történet, az űropera szempontjából; és tényleg csupán arra alapozhat, hogy mennyire látványos és mennyire tudunk kötődni az új szereplőkhöz, esetleg még arra, hogy mennyit nevetünk egy új roboton meg valami vicces kis szárnyason (sokat). Ez pedig nekem kevés. Nem érzem a súlyt az események mögött, nem látom, hogy kiknek a sorsa múlik azon, hogy hőseink mit csinálnak. Ha szigorúan nézem, akkor pár száz ember sorsa forog kockán, hiszen nem tudjuk, mekkora az Első Rend valódi ereje, és nem tudjuk, mit akar csinálni vele. Azt sem tudjuk, hogy ellenzi-e valaki, amit csinálni akarnak.

Félek, hogy látni fogunk még egy újabb előzménytrilógiát (Star Wars 6,3-6,6-6,9), ahol J. J. Abrams sok lens flare-rel elmeséli, hogyan vezetett egy kereskedelmi vita az Új Köztársaság felbomlásához és az Első Rend felemelkedéséhez. Úgy tizenöt év múlva várható a mozikban.