Cikkeim és írásaim a fantasztikumról 2017-ben
Majdnem interjúztam Neil Gaimannel; külföldről rendezték a Galaktika-ügyet, készítettem egy e-könyvet; írtam egy novellát; csináltam egy sor egyéb interjút nem Neil Gaimannel; utánamentem a magánkiadásnak, az e-könyvek fogyásának és még Gyulaházára is elmentem, ahol EU-s pénzből építene a polgármester űrközpontot - mármint egy interaktív űrkiállítást.
Idén alapvetően három helyen jelentek meg írásaim: a Mandiner.sci-fin júliusig, a Spekulatív Zónán júliustól, illetve a Magyar Nemzetben év elejétől. Mind a három platform más, mind a három más miatt (volt) jó, mindegyikre máshogy kell(ett) dolgozni. A három bejáratott hely mellett egyébként jelent meg még írásom a Szépirodalmi Figyelőben és a Forbes-ban is. Miről írtam tehát idén a konkrét könyvek mellett?
(Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet)
*
A Galaktika-ügy "lezárása"
Idén már tényleg kifejezetten igyekeztem volna nem foglalkozni azzal, hogy az egyetlen magyar fantasztikus magazin újraindulása óta jogszerűtlenül jelentette meg a benne található novellák jelentős részét, megkárosítva ezzel több száz szerzőt. Annyira 2016! De a téma nem engedett: januárban csak úgy rutinból írtam az aktuális Galaktikában szereplő két szerzőnek, akik megint csak nem tudtak semmit a megjelenésről. A Galaktika képviselői helyreigazítást kértek, amit nem közöltünk, mivel az általuk "bizonyítékként" bemutatott levelek éppen azt bizonyították, hogy megint kalózkodtak.
Az eset óta a Galaktikában leginkább négyféle novella van: 1. keleti (orosz, ukrán) szerző; 2. olyan angolszász szerző, akitől a lopott novellák kifizetésével együtt vettek egy második vagy harmadik novellát; 3. magyar szerző; 4. régi Galaktikából átemelt szerző. Ezzel persze nincs gond, de hogy miért fizet ezért bárki 1500 forintot, az számomra rejtély - ha neki megéri, akkor persze tegye nyugodtan.
Azt már az új blogra írtam meg, hogy az Author's Guild és az SFWA közös munkája nyomán az érintett szerzők (mintegy 348-an!) megegyeztek a Galaktikával arról, hogy ki kell őket fizetniük. Miután ezt több országos médium is megírta, a Galaktika nem meglepő módon nekem támadt, csak sajnos harmatgyenge baromságokkal. (Az, hogy a helyreigazítás megtagadása után nem pereltek, mindent elárul.) Végső soron még megállapítottam - aztán tényleg igyekeztem nem foglalkozni vele - hogy Burger még az utolsó, megegyezést bejelentő közleményében is hazudott.
A magyar fantasztikum helyzete
Tavaly ősszel hosszadalmas cikksorozatban taglaltuk a Mandiner-sci-fin a magyar fantasztikum minden szegletéből érkezett megszólalókkal a fantasztikus irodalom hazai helyzetét. Idén tavasszal fogtam magam, és az egészet összerendeztem egy takaros kis ekönyvbe. Szabolcsi Geri csinált hozzá egy borítót, én kértem neki ISBN-számot (!!!) és meg is született a Mandiner Kft. első és (eleddig) utolsó kiadványa, A magyar fantasztikum helyzete. Innen lehet letölteni epub és mobi formátumban. A PDF-et pedig ugyan megígértem, de most már nyolc hónapja csúszok vele.
A magyar fantasztikum intézményrendszere és a sci-fi gettó
Ezt a témát kicsit folytatva már a Spekulatív Zónán egy nagy cikkben próbáltam összefoglalni, hogy mi is az, amit a magyar fantasztikus irodalom intézményrendszerének tekinthetünk. A szöveg egyik másik aspektusát az adta, hogy elkezdtem kicsit boncolgatni a fantasztikus irodalommal foglakozó kritika szerepét, amire még egy válasz is született a Próza Nostrán. A kritikavitát nem igazán folytattuk ezen túl írásban, bár a novemberi ViTa egyik beszélgetése erről is szólt, itt és itt írtam arról, itt pedig még kicsit a kritikaírásról.
Felvetődött viszont ennek a kérdésnek a másik oldala is idén:, erről is szó esett a ViTán. Szeptemberben a Petőfi Irodalmi Múzeum Transzfer nevű rendezvényén arról beszélgettünk, hogy mi a popkultúra és a magaskultúra közötti határ, van-e helye a zsánerirodalomnak, illetve a fantasztikus irodalomnak a magasirodalomnak fenntartott helyeken. Erről aztán írtam is egy posztot. Szerintem még mindig van egyfajta lenézés a fantasztikus műfajokkal szemben, de a helyzet azért nem olyan vészes. De már év elején is erről írtam egyébként.
Ezt a témát kicsit folytatva már a Spekulatív Zónán egy nagy cikkben próbáltam összefoglalni, hogy mi is az, amit a magyar fantasztikus irodalom intézményrendszerének tekinthetünk. A szöveg egyik másik aspektusát az adta, hogy elkezdtem kicsit boncolgatni a fantasztikus irodalommal foglakozó kritika szerepét, amire még egy válasz is született a Próza Nostrán. A kritikavitát nem igazán folytattuk ezen túl írásban, bár a novemberi ViTa egyik beszélgetése erről is szólt, itt és itt írtam arról, itt pedig még kicsit a kritikaírásról.
Felvetődött viszont ennek a kérdésnek a másik oldala is idén:, erről is szó esett a ViTán. Szeptemberben a Petőfi Irodalmi Múzeum Transzfer nevű rendezvényén arról beszélgettünk, hogy mi a popkultúra és a magaskultúra közötti határ, van-e helye a zsánerirodalomnak, illetve a fantasztikus irodalomnak a magasirodalomnak fenntartott helyeken. Erről aztán írtam is egy posztot. Szerintem még mindig van egyfajta lenézés a fantasztikus műfajokkal szemben, de a helyzet azért nem olyan vészes. De már év elején is erről írtam egyébként.
Díjak és Zsoldos-díjak
Ahogy minden évben, idén is lekövettem a külföldi zsánerdíjakat a jelöltek bejelentésétől a győztesek kihirdetésééig. Az év elején ez még a Mandiner.sci-fin folyt, az év végére ezt a tevékenységemet nem erre a blogra, hanem az SFmagra helyeztem át, és ez várhatóan jövőre is így lesz. A Nebula-díj csupa női jelöltjei kapcsán elmélkedtem egyet, N. K. Jemisin duplázásának a Hugón pedig nagyon örültem.
Jártam az SF Szakosztály díjakról szóló estjén is. Az egyetlen magyar zsánerdíj kapcsán az év elején keveredtem hosszas vitába, aztán az év végén is futottunk egy kört a dologgal kapcsolatban. A történet végébe talán egyszer majd meglepő csavar fúródik.
Ahogy minden évben, idén is lekövettem a külföldi zsánerdíjakat a jelöltek bejelentésétől a győztesek kihirdetésééig. Az év elején ez még a Mandiner.sci-fin folyt, az év végére ezt a tevékenységemet nem erre a blogra, hanem az SFmagra helyeztem át, és ez várhatóan jövőre is így lesz. A Nebula-díj csupa női jelöltjei kapcsán elmélkedtem egyet, N. K. Jemisin duplázásának a Hugón pedig nagyon örültem.
Jártam az SF Szakosztály díjakról szóló estjén is. Az egyetlen magyar zsánerdíj kapcsán az év elején keveredtem hosszas vitába, aztán az év végén is futottunk egy kört a dologgal kapcsolatban. A történet végébe talán egyszer majd meglepő csavar fúródik.
Interjúk
Az év úgy indult, hogy lesz majd egy interjúm Neil Gaimannel. Na nem élőben, csak emailben, de az sem semmi. Aztán nem jött válasz... És még mindig nem jött, mire írtam neki egy askot Tumblr-ön, hátha... És válaszolt! Mármint az askra, a kérdéseimre nem. Megmutatom:
Az év úgy indult, hogy lesz majd egy interjúm Neil Gaimannel. Na nem élőben, csak emailben, de az sem semmi. Aztán nem jött válasz... És még mindig nem jött, mire írtam neki egy askot Tumblr-ön, hátha... És válaszolt! Mármint az askra, a kérdéseimre nem. Megmutatom:
Azt tanácsolta, hogy írjak még egyszer az asszisztensének. Írtam. Aztán azóta sem történt semmi, de nem bánom - mondjuk fel sem adtam a dolgot. Gaiman helyett interjúztam Jeff VanderMeerrel, Dave Hutchinsonnal, Andy Weirrel és Dan Wellsszel (akinek egy workshopján is részt vettem, Buglyó Gergely írt róla posztot), a hazaiak közül pedig beszélgettem Veres Attilával és László Zoltánnal. Emellett az a megtiszteltetés ért, hogy én moderáltam idén a szokásos Gabo/Agave/Fumax beszélgetést a Könyvfesztiválon (van róla videó, hála az ekultura.hunak), és az ősszel is csináltam a három említett kiadóval egy körkérdésess interjút.
Brandon Hackettnek pedig még mindig tartozok kérdésekkel.
Húsz éves volt a Buffy, a vámpírok réme
Külön bekezdést érdemel, hogy fiatalkorom kedvenc sorozata, a Buffy, a vámpírok réme idén lett húsz éves, én pedig hosszasan áradoztam róla. Idézem: "Leszögezhetjük, hogy a Buffy hosszan, több irányba hatva egyértelmű katalizátora volt annak, hogy a geekoszféra (© by Roboraptor), a fantasztikum, ez az egész furcsa világ az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag komolyabb ütközetek nélkül foglalta el a tévéképernyőket és a mozivásznakat."
Külön bekezdést érdemel, hogy fiatalkorom kedvenc sorozata, a Buffy, a vámpírok réme idén lett húsz éves, én pedig hosszasan áradoztam róla. Idézem: "Leszögezhetjük, hogy a Buffy hosszan, több irányba hatva egyértelmű katalizátora volt annak, hogy a geekoszféra (© by Roboraptor), a fantasztikum, ez az egész furcsa világ az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag komolyabb ütközetek nélkül foglalta el a tévéképernyőket és a mozivásznakat."
Fantasztikus Kéziratok Éjszakája
Teljesen meglepetésszerűen kerültem be idén az SFmag gárdája által szervezett Fantasztikus Kéziratok Éjszakája zsűrijébe, Kánai András helyére beugróként. Brandon "Markovics Botond" Hackettel és Kelenik Évával alkottunk egy zsűricsapatot, és tizenegy novelláról/regényrészletről mondtunk véleményt élőben a szerzőknek. Remek móka volt a dolog, remélem, hogy máskor is lesz alkalmam hasonlóra. Az élményeimet és tanácsaimat itt összegeztem.
A rendezvény nyomán úgy éreztem, hogy szükség lenne egy alapvető fantasztikus olvasmányokat gyűjtő hosszú, alzsánerekre bontott listára, amit az SFmagos kollégákkal együtt raktunk össze, de végül nálam jelent meg. Ez nem Az Egyetlen Végső Lista, csak egy lista, és kommentben még mindig várom hozzá a kiegészítéseket.
Teljesen meglepetésszerűen kerültem be idén az SFmag gárdája által szervezett Fantasztikus Kéziratok Éjszakája zsűrijébe, Kánai András helyére beugróként. Brandon "Markovics Botond" Hackettel és Kelenik Évával alkottunk egy zsűricsapatot, és tizenegy novelláról/regényrészletről mondtunk véleményt élőben a szerzőknek. Remek móka volt a dolog, remélem, hogy máskor is lesz alkalmam hasonlóra. Az élményeimet és tanácsaimat itt összegeztem.
A rendezvény nyomán úgy éreztem, hogy szükség lenne egy alapvető fantasztikus olvasmányokat gyűjtő hosszú, alzsánerekre bontott listára, amit az SFmagos kollégákkal együtt raktunk össze, de végül nálam jelent meg. Ez nem Az Egyetlen Végső Lista, csak egy lista, és kommentben még mindig várom hozzá a kiegészítéseket.
Írtam egy novellát!
Túl sokat írok, abban az értelemben, hogy ez a napi munkám, meg ide is blogolok, így a fikciós művekre kevesebb időm és kreatív energiám jut, mint azt én szeretném. Általában belekezdek egy csomó mindenbe, amit nem fejezek be, A szivarhajó utolsó útja öt évvel ezelőtti megjelenése óta például írtam egy fél regényt, de azt kétszer. Ezért aztán nagyon örültem magamnak, mikor idén nyáron sikerült befejeznem valamit. Fel is tettem ide: A Tengerkirály című, leginkább talán weirdnek nevezhető novellámat itt olvashatjátok.
Év végi összegzés
Kedvenc idei fantasztikus könyveimet itt; kedvenc idén olvasott, de nem idei fantasztikus könyveimet itt; kedvenc idei nem fantasztikus könyveimet pedig itt találjátok. Az évet itt értékeltem, és itt van a könyves statisztikám is. A tavalyi évhez hasonlóan idén is írtam egy összefoglalót a File770-re angolul, ezúttal a ViTáról, a Nagy Fantasztikus Felmérésről, valamint négy idei magyar könyvről.
Túl sokat írok, abban az értelemben, hogy ez a napi munkám, meg ide is blogolok, így a fikciós művekre kevesebb időm és kreatív energiám jut, mint azt én szeretném. Általában belekezdek egy csomó mindenbe, amit nem fejezek be, A szivarhajó utolsó útja öt évvel ezelőtti megjelenése óta például írtam egy fél regényt, de azt kétszer. Ezért aztán nagyon örültem magamnak, mikor idén nyáron sikerült befejeznem valamit. Fel is tettem ide: A Tengerkirály című, leginkább talán weirdnek nevezhető novellámat itt olvashatjátok.
Év végi összegzés
Kedvenc idei fantasztikus könyveimet itt; kedvenc idén olvasott, de nem idei fantasztikus könyveimet itt; kedvenc idei nem fantasztikus könyveimet pedig itt találjátok. Az évet itt értékeltem, és itt van a könyves statisztikám is. A tavalyi évhez hasonlóan idén is írtam egy összefoglalót a File770-re angolul, ezúttal a ViTáról, a Nagy Fantasztikus Felmérésről, valamint négy idei magyar könyvről.
Fantasztikum a Magyar Nemzetben
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy idén nem is egyszer írtam fantasztikus, illetve könyvkiadáshoz kapcsolódó témákról a Magyar Nemzetben. Írtam például arról, hogy mi is a helyzet az ekönyv-eladásokkal valójában, (és ehhez kapcsolódóan a saját véleményemet is leírtam itt); illetve utánamentem kicsit a magánkiadásoknak is (innen van a fenti illusztráció). Írtam Philip K. Dickről a Szárnyas fejvadász 2049 kapcsán, írtam az Odakint sötétebbről is, de az nincs fent online, és még egy fantasztikus könyvajánlót is sikerült összehozni őszre. Értekeztem L. Ron Hubbard sci-fi írói munkásságáról, a sci-fi kínai felfutásáról, egy kínai rádióteleszkópról és a Disney-Fox egyesülésről, valamint a filmes franchise-ok jövőjéről. Megemlékeztem két képregényes óriás, Will Eisner és Jack Kirby születésének századik évfordulójáról és a huszonöt éve elhunyt Isaac Asimovról is. Volt cikkem a Világok Találkozásáról is.
És bár nem fantasztikus témájúak, szeretném pluszban ajánlani három írásomat idénről. Ezek közül az első a legelső Magazin-címlapon landoló anyagom volt a Szomszédok harmincadik évfordulójára időzítve lakóhelyemről, Gazdagrétről. Gazdagrétről írtam év elején a Forbes-ba is, ez nem olvasható online, de szépen fotózott anyag lett a helyi üzletekről. Még egy címlapos anyagot írtam idén a Nemzetben az egykori MDF-piacok fergetegesen szórakoztató történetéről. A harmadik cikk pedig az első igazi terepre menős riportom volt a Magyar Nemzet kötelékében: Gyulaházára mentünk, ugyanis a hírek arról szóltak, hogy űrközpont épül a faluban, aztán kiderült, hogy tényleg, csak nem úgy.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy idén nem is egyszer írtam fantasztikus, illetve könyvkiadáshoz kapcsolódó témákról a Magyar Nemzetben. Írtam például arról, hogy mi is a helyzet az ekönyv-eladásokkal valójában, (és ehhez kapcsolódóan a saját véleményemet is leírtam itt); illetve utánamentem kicsit a magánkiadásoknak is (innen van a fenti illusztráció). Írtam Philip K. Dickről a Szárnyas fejvadász 2049 kapcsán, írtam az Odakint sötétebbről is, de az nincs fent online, és még egy fantasztikus könyvajánlót is sikerült összehozni őszre. Értekeztem L. Ron Hubbard sci-fi írói munkásságáról, a sci-fi kínai felfutásáról, egy kínai rádióteleszkópról és a Disney-Fox egyesülésről, valamint a filmes franchise-ok jövőjéről. Megemlékeztem két képregényes óriás, Will Eisner és Jack Kirby születésének századik évfordulójáról és a huszonöt éve elhunyt Isaac Asimovról is. Volt cikkem a Világok Találkozásáról is.
És bár nem fantasztikus témájúak, szeretném pluszban ajánlani három írásomat idénről. Ezek közül az első a legelső Magazin-címlapon landoló anyagom volt a Szomszédok harmincadik évfordulójára időzítve lakóhelyemről, Gazdagrétről. Gazdagrétről írtam év elején a Forbes-ba is, ez nem olvasható online, de szépen fotózott anyag lett a helyi üzletekről. Még egy címlapos anyagot írtam idén a Nemzetben az egykori MDF-piacok fergetegesen szórakoztató történetéről. A harmadik cikk pedig az első igazi terepre menős riportom volt a Magyar Nemzet kötelékében: Gyulaházára mentünk, ugyanis a hírek arról szóltak, hogy űrközpont épül a faluban, aztán kiderült, hogy tényleg, csak nem úgy.
*
Ha idén követtétek a munkásságomat, és jövőre sem akartok lemaradni semmiről, kövessetek itt a blogon, illetve a menüsorban megadott egyéb csatornákon. Addig is: boldog karácsonyt, boldog egyéb bármilyen ünnepet amit ilyenkor megültök és sikerekben gazdag boldog új évet minden kedves olvasómnak!
Comments
Post a Comment