2017 – Évértékelő, kritikavita és könyves statisztika
A változások éve, ez volt számomra 2017. A magyar fantasztikum szempontjából pedig rengeteg izgalmas dolog történt: megjelent egy csomó jó könyv, volt pár remek beszélgetés, voltak viták, elindult pár érdekes folyamat. Ez az évértékelő posztsorozat utolsó előtti darabja: kedvenc idei fantasztikus könyveimet itt vettem számba; aztán írtam egy külön listát a nem idén kiadott, de általam idén olvasott remek fantasztikus könyvekről; végül pedig külön posztot szenteltem a kedvenc idei nem fantasztikus témájú olvasmányaimnak. A mostani poszt végén pedig - immár harmadik éve - statisztikailag is feldolgoztam az idei olvasmánylistámat.
Kispróza, horror & weird
A hazai könyvkiadás szempontjából ismét izgalmas évet zártunk. Általánosságban azt lehet mondani, hogy idén is rengeteg cím jelent meg (talán tényleg igaz az is, hogy túltermelés van a piacon), ezek között többségében jó könyvekkel találkoztunk. Fellendült a kispróza, a Gabo SFF az idei Strahan-antológia mellett horror-antológiát és kétkötetes Le Guin-válogatást is hozott, valamint kisregény-sorozatba fogott bele; és a Fumax is folytatta a kisregények kiadását. Az Agave Könyvek pedig jövőre hozza Ken Liu és Veres Attila novelláskötetét.
Ha már itt tartunk: az évet igazán meghatározó kötet számomra az Odakint sötétebb volt, és ez egy másik idei trendhez visz át minket. A Lovecraft-örökség körüli mozgolódás, az Azilum és The Black Aether fanzinok előkészítő munkája után egy szuper regény hozta be a weirdet és a horrort a hazai fantasztikum fősodrába. A műfaj ezzel végre engem is behúzott: miközben gyakran voltam fásult a sci-fi és fantasy címek olvasása és az új (külföldi) megjelenések tallózása közben, ez a zsánercsalád számomra teljesen új, ezért izgalmas - de úgy érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Éppen ezért jövőre a Spekulatív Zónán is hangsúlyosabban szeretnék foglalkozni a horrorral és a weirddel: terveim szerint fog futni egy több szerzős, ezzel a zsánercsaláddal mélyebben foglalkozó sorozat az év elején, hogy a hozzám hasonló laikusoknak legyen valami sorvezető a témában; és én is többet fogok olvasni ezen a területen. Másrészről - most erről sokat nem fogok beszélni - de ebben az irányban egyéb, irodalmi szempontból érdekes dolgokkal is készülődünk páran. Szeretni fogjátok. :)
Zsánerközélet
A Mandiner.sci-fi megszűnése - számomra legalábbis - szomorú, egyben felszabadító eseménye volt az évnek. Egyedül nem lehet egy ilyen projektet csinálni, pénz nélkül pedig nehéz nem egyedül csinálni. Persze vannak pozitív példák itthon erre is, de ez nem az az út, amit fenntarthatónak éreztem azzal a portállal kapcsolatban. Továbbra is azt gondolom, hogy kéne egy ilyen portál a hazai fantasztikus olvasótábornak, de egyelőre nem látom, hogy a lelkesedésen túl milyen alapon lehet fenntartani. Ettől függetlenül büszke vagyok erre a közel két évre, volt sok remek cikkünk, és ha másért nem, a Galaktika disznóságainak feltárásáért már megérte nekem az egész projekt.
Meg azért is, mert rengeteg emberrel megismerkedtem közben, és ennek következtében jó pár kisebb-nagyobb, régóta futó, vagy idén induló projekt részese lehettem. Így voltam a Fantasztikus Kéziratok Éjszakáján beugró zsűritag, illetve alkalmi szerzője lettem az azt szervező SFmagnak; a srácok bevettek a fantasztikum eseményeit gyűjtő SFF Figyelő csapatába; és jövőre a molyos SFF-lista zsűrizéséhez is végre el fogok olvasni elég könyvet.
Emellett jelentős pozitívumnak érzem, hogy a Moly fantasztikummal foglalkozó közössége mellett egy másik, nagyobb és élőbb fórum is megjelent, a Szujó Norbert által alapított F.I.O.K. – Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör nevű Facebook-csoport. A FIÓK szerintem nagyon sokat tett már most is azért, hogy a különböző, egymásról akár nem is tudó csapatok-csoportok-egyének lássák egymás dolgait. Nagyon örülök annak is, hogy ilyen sokan válaszoltatok a Nagy Fantasztikus Felmérés 2017-es kérdőívére: szerintem sok izgalmas dolgot tudtunk meg arról, hogy kik, hogyan és mit olvasunk.
Ezen túl pedig az év legnagyobb eseménye számomra, hogy a Próza Nostra szervezésében (és itt is az én csekély közreműködésemmel) létrejött a Világok Találkozása nevű rendezvény novemberben, ahol szerintem szuper beszélgetésekkel sikerült megtöltenünk egy egész napos rendezvényt. Itt írtam róla bővebben. Remélem, jövőre is összehozzuk a dolgot.
Kritikavita a fantasztikumban
Továbbra sem vagyok nyugodt afelől, hogy a fantasztikum kritikájáról szóló félig-meddig általam megkezdett "vitát" félbehagytuk. Mondjuk úgy, hogy itt folytatom. Megállapításaim lényege eddig: a mainstream kritika nem, vagy alig foglalkozik a fantasztikummal (az okok szémosak), ezért minden közvetítőszerep a fantasztikum rajongótáborára és a nagyrészt ezen belül működő médiumokra marad. Túl sok a lehetséges szerep, ezért aztán nagyon nehéz is választani, hogy mit is akarunk csinálni pontosan; és kevés helyen sikerül ez jól. Ajánlót? Kritikát? Ismertetőt? Továbbgondolást? Recenziót? Mi egyáltalán ezek között a különbség pontosan?
Bár két évem volt rá, én sem tisztáztam le a szerepeket magamban. A Mandiner.sci-fin és itt a Spekulatív Zónán is kevertem a különböző megközelítéseket, egy posztba sűrítve az ismertetést, az ajánlást, a személyes véleményt, az objektívabb kritikát és azt is, ha valami ezeken túlmutató kifejtenivalóm volt egy könyvről. Év végére beláttam, hogy ennek nincs sok értelme. Úgyhogy átgondoltam az egészet, és a magam részéről új gyakorlatot vezetek be.
Ehhez Vajra Chandrasakera egy szerintem nagyon pontos tweetjét hívom segítségül. Így hangzik magyarul: "A kritikus dolga nem az, hogy az olvasók helyett válasszon. Egy kritikus nem egy olyan személy, akinek egy vásárlóalgoritmust kell helyettesítenie. A kritikus szerepe az, hogy nyilvánosan olvasson történeteket, és megmutassa, hogyan lehet olvasni történeteket. Hogy újféle betekintést ajánljon. Hogy hangosan gondolkodjon." Ennek megfelelően ezentúl háromféle módon fogok írni könyvekről.
1. Alapvetően csak akkor fogok írni könyvről, ha tényleg eszembe jut róla valami érdekes; illetve egy akár nem olyan jó könyv esetében is inkább arról fogok írni, hogy mi az az aspektusa, ami érdekes. Már ha van olyan. Nem fogok általános ismertetőket és ilyen klisés/érdektelen személyes véleményeket adni, mert minek. (Ilyesmit - mármint az egyszerű ajánlón/véleményen túlmutató írásokat - itthon leginkább az MA Popkult blogja közöl fantasztikus művekről.)
2. Szeretnék több olyan cikket írni, ami a fantasztikummal csak ismerkedőknek segít az eligazodásban. Belépési pontokat ajánlani; illetve a belépési pontokon túli felfedezési utakat keresni. Ez egy nagyon nagy hiányossága a hazai zsánerközéletnek. Olyasmiket, mint a Fantasztikus Kéziratok Éjszakája nyomán összerakott olvasmánylista, csak még ennél is alapabb, a laikus érdeklődők számára nyitottabb dolgokat.
3. Fel fogom éleszteni a "Nincs kifogás" című rovatot, és ha valami nagyon rossz, azt alaposan szét fogom szedni. Ez igazából az első pont megerősítése: ha valami azért érdekes, mert valamiért nagyon rossz, akkor arról fogok írni.
Ezt a szabályrendszert igazából már most elkezdtem alkalmazni, a Magyar Nemzetbe az első két szempontot vegyítve próbálok írni fantasztikus könyvekről; de így írtam a Star Wars legutóbbi részéről is. Legyen ez a fogadalmam a jövő évre.
Így olvasok én
Végül álljon itt a már szokásos éves olvasási statisztikám. Jövőre új olvasási rendet vezettem be magamnak, mert a friss megjelenések tengerében általában elvesznek a sorban váró egyéb projektek. Három ilyen is van: egyrészt a polcon sorakozó, idén beszerzett Ad Astra-könyvek; aztán a sci-fi & fantasy, illetve a horror/weird klasszikusai, amelyeket szép sorban el szeretnék olvasni. És kicsit fel szeretném hozni magam a kortárs hazai, illetve külföldi szépirodalomból is. Az új rendszer szerint elvileg majd szépen sorban megyek, minden kategóriából (friss SFF, régi SFF, horror/weird, non-fiction, szépirodalom) olvasok egy ciklusban. Aztán meglátjuk, meddig él majd a rendszer.
Kispróza, horror & weird
A hazai könyvkiadás szempontjából ismét izgalmas évet zártunk. Általánosságban azt lehet mondani, hogy idén is rengeteg cím jelent meg (talán tényleg igaz az is, hogy túltermelés van a piacon), ezek között többségében jó könyvekkel találkoztunk. Fellendült a kispróza, a Gabo SFF az idei Strahan-antológia mellett horror-antológiát és kétkötetes Le Guin-válogatást is hozott, valamint kisregény-sorozatba fogott bele; és a Fumax is folytatta a kisregények kiadását. Az Agave Könyvek pedig jövőre hozza Ken Liu és Veres Attila novelláskötetét.
Ha már itt tartunk: az évet igazán meghatározó kötet számomra az Odakint sötétebb volt, és ez egy másik idei trendhez visz át minket. A Lovecraft-örökség körüli mozgolódás, az Azilum és The Black Aether fanzinok előkészítő munkája után egy szuper regény hozta be a weirdet és a horrort a hazai fantasztikum fősodrába. A műfaj ezzel végre engem is behúzott: miközben gyakran voltam fásult a sci-fi és fantasy címek olvasása és az új (külföldi) megjelenések tallózása közben, ez a zsánercsalád számomra teljesen új, ezért izgalmas - de úgy érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Éppen ezért jövőre a Spekulatív Zónán is hangsúlyosabban szeretnék foglalkozni a horrorral és a weirddel: terveim szerint fog futni egy több szerzős, ezzel a zsánercsaláddal mélyebben foglalkozó sorozat az év elején, hogy a hozzám hasonló laikusoknak legyen valami sorvezető a témában; és én is többet fogok olvasni ezen a területen. Másrészről - most erről sokat nem fogok beszélni - de ebben az irányban egyéb, irodalmi szempontból érdekes dolgokkal is készülődünk páran. Szeretni fogjátok. :)
Zsánerközélet
A Mandiner.sci-fi megszűnése - számomra legalábbis - szomorú, egyben felszabadító eseménye volt az évnek. Egyedül nem lehet egy ilyen projektet csinálni, pénz nélkül pedig nehéz nem egyedül csinálni. Persze vannak pozitív példák itthon erre is, de ez nem az az út, amit fenntarthatónak éreztem azzal a portállal kapcsolatban. Továbbra is azt gondolom, hogy kéne egy ilyen portál a hazai fantasztikus olvasótábornak, de egyelőre nem látom, hogy a lelkesedésen túl milyen alapon lehet fenntartani. Ettől függetlenül büszke vagyok erre a közel két évre, volt sok remek cikkünk, és ha másért nem, a Galaktika disznóságainak feltárásáért már megérte nekem az egész projekt.
Meg azért is, mert rengeteg emberrel megismerkedtem közben, és ennek következtében jó pár kisebb-nagyobb, régóta futó, vagy idén induló projekt részese lehettem. Így voltam a Fantasztikus Kéziratok Éjszakáján beugró zsűritag, illetve alkalmi szerzője lettem az azt szervező SFmagnak; a srácok bevettek a fantasztikum eseményeit gyűjtő SFF Figyelő csapatába; és jövőre a molyos SFF-lista zsűrizéséhez is végre el fogok olvasni elég könyvet.
Emellett jelentős pozitívumnak érzem, hogy a Moly fantasztikummal foglalkozó közössége mellett egy másik, nagyobb és élőbb fórum is megjelent, a Szujó Norbert által alapított F.I.O.K. – Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör nevű Facebook-csoport. A FIÓK szerintem nagyon sokat tett már most is azért, hogy a különböző, egymásról akár nem is tudó csapatok-csoportok-egyének lássák egymás dolgait. Nagyon örülök annak is, hogy ilyen sokan válaszoltatok a Nagy Fantasztikus Felmérés 2017-es kérdőívére: szerintem sok izgalmas dolgot tudtunk meg arról, hogy kik, hogyan és mit olvasunk.
Ezen túl pedig az év legnagyobb eseménye számomra, hogy a Próza Nostra szervezésében (és itt is az én csekély közreműködésemmel) létrejött a Világok Találkozása nevű rendezvény novemberben, ahol szerintem szuper beszélgetésekkel sikerült megtöltenünk egy egész napos rendezvényt. Itt írtam róla bővebben. Remélem, jövőre is összehozzuk a dolgot.
Kritikavita a fantasztikumban
Továbbra sem vagyok nyugodt afelől, hogy a fantasztikum kritikájáról szóló félig-meddig általam megkezdett "vitát" félbehagytuk. Mondjuk úgy, hogy itt folytatom. Megállapításaim lényege eddig: a mainstream kritika nem, vagy alig foglalkozik a fantasztikummal (az okok szémosak), ezért minden közvetítőszerep a fantasztikum rajongótáborára és a nagyrészt ezen belül működő médiumokra marad. Túl sok a lehetséges szerep, ezért aztán nagyon nehéz is választani, hogy mit is akarunk csinálni pontosan; és kevés helyen sikerül ez jól. Ajánlót? Kritikát? Ismertetőt? Továbbgondolást? Recenziót? Mi egyáltalán ezek között a különbség pontosan?
Bár két évem volt rá, én sem tisztáztam le a szerepeket magamban. A Mandiner.sci-fin és itt a Spekulatív Zónán is kevertem a különböző megközelítéseket, egy posztba sűrítve az ismertetést, az ajánlást, a személyes véleményt, az objektívabb kritikát és azt is, ha valami ezeken túlmutató kifejtenivalóm volt egy könyvről. Év végére beláttam, hogy ennek nincs sok értelme. Úgyhogy átgondoltam az egészet, és a magam részéről új gyakorlatot vezetek be.
Ehhez Vajra Chandrasakera egy szerintem nagyon pontos tweetjét hívom segítségül. Így hangzik magyarul: "A kritikus dolga nem az, hogy az olvasók helyett válasszon. Egy kritikus nem egy olyan személy, akinek egy vásárlóalgoritmust kell helyettesítenie. A kritikus szerepe az, hogy nyilvánosan olvasson történeteket, és megmutassa, hogyan lehet olvasni történeteket. Hogy újféle betekintést ajánljon. Hogy hangosan gondolkodjon." Ennek megfelelően ezentúl háromféle módon fogok írni könyvekről.
1. Alapvetően csak akkor fogok írni könyvről, ha tényleg eszembe jut róla valami érdekes; illetve egy akár nem olyan jó könyv esetében is inkább arról fogok írni, hogy mi az az aspektusa, ami érdekes. Már ha van olyan. Nem fogok általános ismertetőket és ilyen klisés/érdektelen személyes véleményeket adni, mert minek. (Ilyesmit - mármint az egyszerű ajánlón/véleményen túlmutató írásokat - itthon leginkább az MA Popkult blogja közöl fantasztikus művekről.)
2. Szeretnék több olyan cikket írni, ami a fantasztikummal csak ismerkedőknek segít az eligazodásban. Belépési pontokat ajánlani; illetve a belépési pontokon túli felfedezési utakat keresni. Ez egy nagyon nagy hiányossága a hazai zsánerközéletnek. Olyasmiket, mint a Fantasztikus Kéziratok Éjszakája nyomán összerakott olvasmánylista, csak még ennél is alapabb, a laikus érdeklődők számára nyitottabb dolgokat.
3. Fel fogom éleszteni a "Nincs kifogás" című rovatot, és ha valami nagyon rossz, azt alaposan szét fogom szedni. Ez igazából az első pont megerősítése: ha valami azért érdekes, mert valamiért nagyon rossz, akkor arról fogok írni.
Ezt a szabályrendszert igazából már most elkezdtem alkalmazni, a Magyar Nemzetbe az első két szempontot vegyítve próbálok írni fantasztikus könyvekről; de így írtam a Star Wars legutóbbi részéről is. Legyen ez a fogadalmam a jövő évre.
Így olvasok én
Végül álljon itt a már szokásos éves olvasási statisztikám. Jövőre új olvasási rendet vezettem be magamnak, mert a friss megjelenések tengerében általában elvesznek a sorban váró egyéb projektek. Három ilyen is van: egyrészt a polcon sorakozó, idén beszerzett Ad Astra-könyvek; aztán a sci-fi & fantasy, illetve a horror/weird klasszikusai, amelyeket szép sorban el szeretnék olvasni. És kicsit fel szeretném hozni magam a kortárs hazai, illetve külföldi szépirodalomból is. Az új rendszer szerint elvileg majd szépen sorban megyek, minden kategóriából (friss SFF, régi SFF, horror/weird, non-fiction, szépirodalom) olvasok egy ciklusban. Aztán meglátjuk, meddig él majd a rendszer.
Comments
Post a Comment