Mennyit számítanak az angolszász díjak itthon? – Az SF Szakosztály estje
Kifejezetten izgalmas témával jelentkezett ebben a hónapban a Magyar Írószövetség SF Szakosztályának rendszeres estje. A felvetett kérdés: mennyit számítanak a hazai könyvkiadásban a rangos angolszász díjak? Eladja a könyvet, ha díjat nyer? Érdekli ez a magyar olvasókat? Befolyásolja a választásban a szerkesztőket?
Az estet Sohár Anikó kvízzel vegyített előadása vezette be, amelyen sorra vette a legfontosabb angolszász díjakat: első sorban a Nebulát, a Hugót és a World Fantasy-díjat. Hallottam már róla, de érdekes például a Cordwainer Smith-díj, amit mára elfeledett szerzők kaphatnak meg leginkább posztumusz, hogy újrafelfedezzék őket. Szó esett még a Science Fiction Research Association díjairól, amelyet a műfaj kutatásáért adnak át.
A bevezető előadás után színpadra léptek az est főszereplői. Bár az eseményleírásban több felállás is megjelent, végül Kleinheincz Csilla (Gabo SFF), Mund Katalin (Metropolis Media/Galaktika), Holló-Vaskó Péter (Fumax) és Sziklai István (Delta Vision) jött el. A résztvevők először felsorolták, hogy milyen díjnyertes szerzőik vannak, majd rátértek arra, hogy mennyi jelentősége van egy-egy ilyen díjnak a hazai piacon.
Sziklai elmondta, hogy mivel a Delta főleg nagyobb életműveket gondoz, ezért náluk a művek kiválasztásakor nem faktor a díjnyertesség. A másik három beszélgető pedig hozzátette, hogy manapság nagy a verseny a könyvekért, amelyeket sokszor a megjelenés előtt opcióznak le, így inkább a szerkesztőknek kell ráérezni arra, hogy mi lehet díjesélyes a jövőben. Mund Katalin elmesélte, hogy 2004-ben, a Galaktika Fantasztikus Könyvek újraindításakor még könnyű dolguk volt, mert nem volt ekkora verseny a kiadók között egy-egy kiemelkedő címért.
Holló-Vaskó Péter azt is hozzáfűzte, hogy gyakran olyan könyvek nyernek díjakat, amelyek korábban nem nyerték el a "Németh Vladimir-díjat" (haha), tehát a Fumax vezetőjének nem tetszett annyira, ezért ki sem adták. Egyébként sem biztos, hogy egy kint díjnyertes könyv a hazai olvasók ízlésével is találkozik; ahogy az sem, hogy egy sok díjat bezsebelő szerző a továbbiakban is hasonló színvonalon alkot. Kleinheincz Csilla például elmondta: Ann Leckie új könyve a Mellékes-trilógia korábbi díjesője után az ő tetszését annyira nem nyerte el.
Abban mindenki egyetértett, hogy a hazai eladásokat közvetlenül nem dobja meg, ha egy-egy könyv egy vagy több rangos elismerést is bezsebel külföldön. Kleinheincz Csilla hozzátette, hogy közvetve viszont lehet szerepe: a díjak győzteseiről cikkek jelennek meg a zsánerrel foglalkozó sajtóban, így tulajdonképpen egy díjgyőzelem ingyen hoz plusz publicitást egy-egy címnek. Az eladásokat sokkal láthatóbban segíti az, ha például egy-egy jól sikerült mozgóképes adaptáció készül egy-egy címből. A beszélgetők mind egyetértettek abban, hogy manapság a könyvek sikerében nagy szerepe lehet a különböző blogos, illetve molyos értékeléseknek - különösen az utóbbinak. Aztán számít az is, ha egy-egy ismert ember, például Bill Gates vagy Barack Obama felpakolja a könyvet az olvasmánylistájára.
Sohár Anikó összegzésében arról beszélt: szomorú, hogy az angolszász díjak az elmondottak alapján nincsenek hatással a hazai olvasókra. Szerintem viszont ez az összegzés nem pontos, a díjaknak azért valamennyi hatása van itthon. Ahogy Kleinheincz Csilla is mondta, a szerkesztők figyelik a díjakat, a díjazott, díjra jelölt könyvek jó része előbb-utóbb megjelenik itthon is, és ezek beépülnek a kánonba. Másrészről pedig a díjak nyomán valóban van valamennyi plusz publicitás, nem véletlenül folytattam én is a legismertebbek szemléjét a Mandiner.sci-fi után az SFmagon.
Az estet Sohár Anikó kvízzel vegyített előadása vezette be, amelyen sorra vette a legfontosabb angolszász díjakat: első sorban a Nebulát, a Hugót és a World Fantasy-díjat. Hallottam már róla, de érdekes például a Cordwainer Smith-díj, amit mára elfeledett szerzők kaphatnak meg leginkább posztumusz, hogy újrafelfedezzék őket. Szó esett még a Science Fiction Research Association díjairól, amelyet a műfaj kutatásáért adnak át.
A bevezető előadás után színpadra léptek az est főszereplői. Bár az eseményleírásban több felállás is megjelent, végül Kleinheincz Csilla (Gabo SFF), Mund Katalin (Metropolis Media/Galaktika), Holló-Vaskó Péter (Fumax) és Sziklai István (Delta Vision) jött el. A résztvevők először felsorolták, hogy milyen díjnyertes szerzőik vannak, majd rátértek arra, hogy mennyi jelentősége van egy-egy ilyen díjnak a hazai piacon.
Sziklai elmondta, hogy mivel a Delta főleg nagyobb életműveket gondoz, ezért náluk a művek kiválasztásakor nem faktor a díjnyertesség. A másik három beszélgető pedig hozzátette, hogy manapság nagy a verseny a könyvekért, amelyeket sokszor a megjelenés előtt opcióznak le, így inkább a szerkesztőknek kell ráérezni arra, hogy mi lehet díjesélyes a jövőben. Mund Katalin elmesélte, hogy 2004-ben, a Galaktika Fantasztikus Könyvek újraindításakor még könnyű dolguk volt, mert nem volt ekkora verseny a kiadók között egy-egy kiemelkedő címért.
Holló-Vaskó Péter azt is hozzáfűzte, hogy gyakran olyan könyvek nyernek díjakat, amelyek korábban nem nyerték el a "Németh Vladimir-díjat" (haha), tehát a Fumax vezetőjének nem tetszett annyira, ezért ki sem adták. Egyébként sem biztos, hogy egy kint díjnyertes könyv a hazai olvasók ízlésével is találkozik; ahogy az sem, hogy egy sok díjat bezsebelő szerző a továbbiakban is hasonló színvonalon alkot. Kleinheincz Csilla például elmondta: Ann Leckie új könyve a Mellékes-trilógia korábbi díjesője után az ő tetszését annyira nem nyerte el.
Abban mindenki egyetértett, hogy a hazai eladásokat közvetlenül nem dobja meg, ha egy-egy könyv egy vagy több rangos elismerést is bezsebel külföldön. Kleinheincz Csilla hozzátette, hogy közvetve viszont lehet szerepe: a díjak győzteseiről cikkek jelennek meg a zsánerrel foglalkozó sajtóban, így tulajdonképpen egy díjgyőzelem ingyen hoz plusz publicitást egy-egy címnek. Az eladásokat sokkal láthatóbban segíti az, ha például egy-egy jól sikerült mozgóképes adaptáció készül egy-egy címből. A beszélgetők mind egyetértettek abban, hogy manapság a könyvek sikerében nagy szerepe lehet a különböző blogos, illetve molyos értékeléseknek - különösen az utóbbinak. Aztán számít az is, ha egy-egy ismert ember, például Bill Gates vagy Barack Obama felpakolja a könyvet az olvasmánylistájára.
Sohár Anikó összegzésében arról beszélt: szomorú, hogy az angolszász díjak az elmondottak alapján nincsenek hatással a hazai olvasókra. Szerintem viszont ez az összegzés nem pontos, a díjaknak azért valamennyi hatása van itthon. Ahogy Kleinheincz Csilla is mondta, a szerkesztők figyelik a díjakat, a díjazott, díjra jelölt könyvek jó része előbb-utóbb megjelenik itthon is, és ezek beépülnek a kánonba. Másrészről pedig a díjak nyomán valóban van valamennyi plusz publicitás, nem véletlenül folytattam én is a legismertebbek szemléjét a Mandiner.sci-fi után az SFmagon.
Comments
Post a Comment