E-könyv vagy printkönyv? Egymásnak feszülök magammal
A frankfurti könyvvásár kapcsán volt egy cikk, ahol a nagy kiadók az e-könyvek visszaszorulásáról, a printkönyvek reneszánszáról beszéltek - többek között azért, mert szerintük az emberek nem szeretnek képernyőn olvasni. Született erre egy reakció is, amiben arról ejtett szót a szerző, hogy az e-könyvek lehet, hogy azért nem mennek ezeknél a kiadóknál, mert stratégiai megfontolások alapján gyakran drágábbak, vagy ugyanannyiba kerülnek mint a paperback kiadásai ugyanannak a címnek; de összességében azért nem áll rosszul az e-könyv.
Nem nagyon tudok állást foglalni a kérdésben, de a jövő héten majd a hazai szakembereket kifaggatom a témáról, és lesz erről egy cikk a Magyar Nemzetben, mert eléggé érdekel. Addig is álljon itt a személyes véleményem.
Most vettem egy második könyvespolcot, hogy legyen hová rakni a gyűjteményt - ez egy olyan probléma, amivel nyilván nem vagyok egyedül. A gyerekkorom óta felgyűlt könyvek jelentős része még így is a szüleimnél van, például egy terjedelmes Agatha Christie- és egy Jack Higgins-gyűjtemény. Nagyon szeretem a printkönyveket, mint tárgyakat. Hát nézzetek rá például erre! Ha valamit olvasok e-ben, vagy kölcsönben, és nagyon tetszik, akkor azt nagyon szeretném elhelyezni ezeken a polcokon, kézbe venni, lapozgatni, stb. De egyre kevésbé igaz az az állítás, hogy kifejezetten szeretek printkönyvet olvasni, sőt: az az állítás igaz, hogy ha lehet, akkor inkább e-ben szeretek olvasni.
2012-ben vettem az első Kindle-ömet, ami egy Touch volt, idén pedig beruháztam egy Kindle Paperwhite-ra, ami annyiban tud többet, hogy van némi háttérvilágítása is. A közhiedelemmel ellentétben ez egyáltalán nem zavaró, cserébe viszont nem befolyásolja az olvasást az, hogy rajtam kívül már mindenki lefeküdt, hogy sötét van az utcán, vagy hogy - szokás szerint - nem ég a lámpa a hármas metrón. Másrészről sokkal egyszerűbb egy füzetke méretű és súlyú eszközt bedobni a táskámba és előkapni, mint egy hétszáz oldalas monstrumot. Ez a kettő együtt az egyik ok: egyszerűen számomra sokkal praktikusabb a Kindle-ön olvasni.
A másik ok pedig az, hogy egyre kevésbé szeretek magyar fordításokat olvasni. Vannak remek fordítóink, akikben megbízok, és a friss címeknél általában nem is problémás a fordítás minősége. Kérdés azonban, hogy minek olvassak egy eredetileg angol nyelven megjelenő regényt magyarul, ha 1) tudok angolul 2) be tudom szerezni angolul e-ben fél perc alatt? Az a helyzet, hogy még a legjobb fordítás sem lehet jobb az eredetinél. Így mostanában a recenziós példányok mellé is általában beszerzem az eredeti verziót e-ben, mert 1) így támogatom a szerzőt (bár a hazai kiadót nem, nekik csak a recenzió jut); 2) össze tudom vetni a fordítást az eredetivel.
A két verziót gyakran felváltva olvasom, de most például George R. R. Martin Álomdalok c. novelláskötetével egyszer csak azon kaptam magam, hogy oldalak százai óta az angolt olvasom. Jó a fordítás, de sokkal jobb Martin eredetiben, és sokkal kellemesebb így olvasnom, mintha azt az apróra szabott, de legalább jó vastag printet olvasnám.
Szóval a változás lassú volt és évekig tartott, de idén év végére bátran ki merem jelenteni, hogy
Nem nagyon tudok állást foglalni a kérdésben, de a jövő héten majd a hazai szakembereket kifaggatom a témáról, és lesz erről egy cikk a Magyar Nemzetben, mert eléggé érdekel. Addig is álljon itt a személyes véleményem.
Most vettem egy második könyvespolcot, hogy legyen hová rakni a gyűjteményt - ez egy olyan probléma, amivel nyilván nem vagyok egyedül. A gyerekkorom óta felgyűlt könyvek jelentős része még így is a szüleimnél van, például egy terjedelmes Agatha Christie- és egy Jack Higgins-gyűjtemény. Nagyon szeretem a printkönyveket, mint tárgyakat. Hát nézzetek rá például erre! Ha valamit olvasok e-ben, vagy kölcsönben, és nagyon tetszik, akkor azt nagyon szeretném elhelyezni ezeken a polcokon, kézbe venni, lapozgatni, stb. De egyre kevésbé igaz az az állítás, hogy kifejezetten szeretek printkönyvet olvasni, sőt: az az állítás igaz, hogy ha lehet, akkor inkább e-ben szeretek olvasni.
2012-ben vettem az első Kindle-ömet, ami egy Touch volt, idén pedig beruháztam egy Kindle Paperwhite-ra, ami annyiban tud többet, hogy van némi háttérvilágítása is. A közhiedelemmel ellentétben ez egyáltalán nem zavaró, cserébe viszont nem befolyásolja az olvasást az, hogy rajtam kívül már mindenki lefeküdt, hogy sötét van az utcán, vagy hogy - szokás szerint - nem ég a lámpa a hármas metrón. Másrészről sokkal egyszerűbb egy füzetke méretű és súlyú eszközt bedobni a táskámba és előkapni, mint egy hétszáz oldalas monstrumot. Ez a kettő együtt az egyik ok: egyszerűen számomra sokkal praktikusabb a Kindle-ön olvasni.
A másik ok pedig az, hogy egyre kevésbé szeretek magyar fordításokat olvasni. Vannak remek fordítóink, akikben megbízok, és a friss címeknél általában nem is problémás a fordítás minősége. Kérdés azonban, hogy minek olvassak egy eredetileg angol nyelven megjelenő regényt magyarul, ha 1) tudok angolul 2) be tudom szerezni angolul e-ben fél perc alatt? Az a helyzet, hogy még a legjobb fordítás sem lehet jobb az eredetinél. Így mostanában a recenziós példányok mellé is általában beszerzem az eredeti verziót e-ben, mert 1) így támogatom a szerzőt (bár a hazai kiadót nem, nekik csak a recenzió jut); 2) össze tudom vetni a fordítást az eredetivel.
A két verziót gyakran felváltva olvasom, de most például George R. R. Martin Álomdalok c. novelláskötetével egyszer csak azon kaptam magam, hogy oldalak százai óta az angolt olvasom. Jó a fordítás, de sokkal jobb Martin eredetiben, és sokkal kellemesebb így olvasnom, mintha azt az apróra szabott, de legalább jó vastag printet olvasnám.
Szóval a változás lassú volt és évekig tartott, de idén év végére bátran ki merem jelenteni, hogy
- e-könyvet sokkal inkább szeretek olvasni;
- printkönyvet pedig nagyon szeretek a polcra tenni.
Ez van. Ti hogy vagytok vele?
Comments
Post a Comment