„A fantasztikus irodalom csak ritkán jut el tömegekhez” – Interjú az Agave, a Fumax és a Gabo SFF vezetőivel

Még augusztusban álltam neki, hogy a Magyar Nemzet kultrovatába összerakjak egy őszi SFF-körképet, amihez kiküldtem pár kérdést pár kiadónak. A cikk végül megjelent, de a hely szűkössége miatt ott csak a könyvekre szorítkoztam, így a kérdésekre adott válaszokat most összeszerkesztettem egy posztba.

Az Agave Könyvek nevében vezetője, Velkei Zoltán; a Gabo SFF-től Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor sorozatszerkesztők; a Fumaxtól pedig Németh Vladimir kiadóvezető és Holló-Vaskó Péter szerkesztő válaszoltak a kérdéseimre. (A Delta Visiont korábbi sikertelen kapcsolatfelvételeim nyomán most nem kerestem; a Galaktika6Metropolist talán tudjátok, hogy miért nem; a Bluemoon néven fantasztikus imprintet indító Édesvízzel sem sikerült összehoznunk a beszélgetést. Idén még a 21. Század kiadó is hoz fantasztikus könyvet, de ők nem terveznek ezzel hosszú távon, csak most így alakult.)

*

Külföldön egyre népszerűbb a fantasztikus irodalom, új, ezzel a területtel foglalkozó imprintek indulnak, miközben úgy vásárolják fel az opciós jogokat a filmesek, mintha nem lenne holnap. Mennyire látható ez a trend a hazai piacon?

Gabo SFF: Itthon is úgy látjuk, hogy egyre több kiadó fordul a fantasztikus irodalom felé, akár külön imprinttel, akár kísérletképpen egy-egy címmel tesztelve a piacot. Emellett az is gyakori, hogy a magyar kiadók is lecsapnak azokat a címekre, amelyeknek a filmjogai elkeltek - ennek oka meglehetősen prózai: nincs annyi pénz a könyvekre szánt marketingben, ami felérne egy mozikban bemutatott filmmel vagy kábeltévés sorozattal. Természetesen nem minden opcióból lesz film, de még így is érdemes építeni arra a reményre, hogy hátha mégis…

Agave: Nehéz megállapítani, hogy valóban egyre népszerűbb-e a fantasztikus irodalom külföldön, évről évre minimálisan növekszik a fantasy, sci-fi és horror/thriller regények száma (sőt, horrorból tavaly épp jóval kevesebb jelent meg, mint 2015-ben). Évente nagyon kevés az olyan mű, aminek a visszhangja arra engedhet következtetni, hogy ténylegesen kitör a saját közegéből és megszólít új olvasókat is. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy ne élné sokadik fénykorát a műfaj, és erre valóban remek példa, hogy rengeteg könyvet leopcióznak filmre vagy sorozatra, noha ilyenkor azt nagyon sokan elfelejtik hozzátenni, hogy az opciós jog megvétele még semmit nem jelent arra vonatkozóan, hogy ténylegesen adaptálni fogják a szóban forgó művet. Arányait tekintve relatíve igen kevés történetből készül el bármi is, de ez általános gyakorlat, nincs benne semmi kirívó.

Én egyelőre nem érzem, hogy ennek hatására itthon többen olvasnának ilyen könyveket. Inkább az látható, hogy vannak címek, amikre valamilyen nemzetközi történés miatt hirtelen nagy érdeklődés lesz. Például télen Ted Chiang Életed története és más novellák című kötetére óriási kereslet volt, mert az Életed története című novellából egy igazán színvonalas, remek filmadaptációt mutattak be Érkezés címmel, amit nem sokkal később számos Oscar-díjra is jelöltek. Vagy nemrég a San Diegó-i Comic Conon leleplezték Ernest Cline Ready Player One című modern klasszikusának a trailerét (Steven Spielberg készített belőle filmet), és ennek hatására a következő napokban váratlanul sokat adtunk el a könyvből, pedig egy régi címünk már, először 2012-ben adtuk ki. Neil Gaimantől az Amerikai istenek tavasszal ismét jól fogyott a televíziós sorozat miatt. Ezek hatására azonban nem adunk el többet a további címeinkből, az olvasói érdeklődés nem terjed tovább annál a műnél, amire először figyelt fel a médiában.

Fumax (Peti): Annyira azért nem. :) De amennyire mi látjuk, a filmes fejlemények nem minden esetben gyűrűznek át túl nagy hatásfokkal a könyves világba. Pl. az elmúlt pár évben a képregényfilmek hatalmas sikernek örvendenek, de ez a kérpegényeladásokban nem eredményezi ugyanazt a mérvű pörgést. Ugyanez igaz az SF/F regényekre. Persze nagyon meg tudja dobni egy (jó) filmadaptáció az eladásokat, de alapvetően igaz az, hogy amiből film készül, az már addig is egyébként is kiemelkedik fogyás terén. Külön kiemelném a jó filmadaptációt: ha egy film nem jó, az egyenesen agyoncsaphatja a könyvet.

Mi az az alzsáner, vagy ki az a szerző, aminek/akinek biztosan van helye itthon? Inkább fantasys vagy inkább sci-fis a hazai olvasóközönség?

Gabo SFF: A fantasynek valamivel nagyobb a közönsége, de ebben benne vannak a klasszikus fantasyk mellett a természetfeletti elemekkel operáló thrillerek, krimik és természetesen az ifjúsági irodalom is. A tapasztalat azt mutatja, hogy az epikus fantasy és az űropera itthon különösen közkedvelt, nem véletlen, hogy a két közönségkedvenc szerzőnk Patrick Rothfuss és Jack Campbell – előbbi epikus fantasyt ír, utóbbi pedig katonai sci-fit, átgondolt űrcsatákkal. Azt látjuk, hogy a rendszerváltás előtt és körül bejáratott szerzők még mindig a legnépszerűbbek között vannak, Asimovot, Arthur C. Clarke-ot, Stephen Kinget lehetetlen letaszítani a trónról.

Agave: Mi az utóbbi években új zsánerként a horrorral kezdtünk foglalkozni, éves szinten 3-4 címmel kísérletezünk. Vannak szép sikereink: Nick Cutter népszerűsége három könyv után is töretlen (ráadásul az első két regénye már túl van egy utánnyomáson is), illetve tavaly váratlan sikert aratott egy női szerzőnk, Ania Ahlborn. Mindazonáltal látjuk, hogy ezzel a mennyiséggel elértük azt, amit ki lehet hozni jelenleg a horrorból, ennél több könyvvel már valószínűleg önmagunk ellenségévé válnánk.

A második fogas kérdés. A Trónok harca, A Gyűrűk Ura és a Harry Potter népszerűsége miatt bizonyára sokkal több fantasy olvasó van ma Magyarországon, ugyanakkor lehet, hogy bár kisebb eladásokkal, de több sci-fi regény térül meg, mint fantasy. A fantasyre jellemzők az óriási sikerek, viszont évről évre nem egy nagy bukás is tapasztalható a piacon. Ilyen szempontból a sci-fi biztonságosabb, kiszámíthatóbb: nincsenek akkora számok az eladásban, viszont többnyire az történik, amire számítani lehet.

Fumax (Peti): Mi úgy látjuk, mindkettőnek megvan a létjogosultsága itthon, a két olvasótábor ráadásul nem is feltétlenül ugyanazokból az olvasókból áll. Az egyetlen típus, amivel szerintünk érdemes a kiadóknak vigyáznia, azok a nagyon kísérletező, formabontó könyvek - akkor is, ha nyugaton nagy sikert aratnak, idehaza nem biztos, hogy az SF/F-közeg felkészült rá. Ennek okai messzire vinnének, itt ne menjünk bele. Amit látunk, hogy semmi sem biztos: a legtutibb aduász könyv is lehet bukás, a zsánerhez/alzsánerhez tartozás nem garancia a sikerre.

Mennyire lehet kísérletezni?

Gabo SFF: Nehéz megítélni, hogy egy adott címre hogyan fog reagálni a piac, de egyfelől van egy nyomás, hogy keresni kell az új, friss ötleteket, hiszen azok viszik előre a zsánert és azok fogják meg az újat kereső olvasókat, másfelől meg működik egy erős konzervativizmus is, ami még mindig a hagyományos sémákat szeretné viszontlátni a könyvekben. Meg kell találni az egyensúlyt ezek között, de a biztosnak tűnő témák mellett szerintünk fontos szerepe van a kísérletezésnek is.

Agave: Most kevésbé, mint mondjuk egy-két évvel ezelőtt, de ennek piaci oka is van. Az Alexandra év elejei csődje minden kiadót arra késztet, hogy a biztosabb szerzőit, címeit gondozza jobban, és átvészelje az átrendeződés hónapjait. Nekünk alapvetően jó tapasztalataink vannak az utóbbi évekből, sok fiatal, kvázi ismeretlen szerzőt építettünk fel itthon szépen úgy, hogy még a nemzetközi jogképviselete is gratulált érte.

Fumax (Vladi): Nálunk annyira, amennyire az ízlésem engedi, mert a magam számára nem befogadható művektől távol tartom magunkat. De a saját és a mások eredményei alapján úgy látjuk, hogy elég nehéz sikert elérni igazán formabontó vagy akár csak közepesen formabontó könyvekkel. Ettől függetlenül szükség van a kísérletezésre.

Mennyire jut el a szélesebb közönséghez a fantasztikus irodalom? Lehet nyitni ilyen irányban itthon? Miért lehet érdekes a fantasztikus irodalom a szélesebb közönségnek?

Gabo SFF: A fantasztikus irodalom csak ritkán jut el tömegekhez, olyan könyvekkel vagy könyvsorozatokkal, amelyeknek valahogy sikerül kitörniük a műfaji gettóból, és esetleg kedvet csinálhatnak az új olvasóknak más zsánerregényekhez is. Ezeknek a műveknél fokozatosan kialakul egy nagyon erős médiajelenlét, vagyis azok is találkoznak velük (akár a napi sajtóban), akik nem követik a témába vágó honlapokat. Hogy a szóban forgó könyvek hogyan valósítanak meg ilyen karriert, azt esete válogatja (tudunk például magánkiadásból lett világsikerekről), mindenesetre ezek túlnyomórészt angolszász művek, a hullám tehát külföldön indul, és ha valamiről kiugróan sokat cikkeznek, az jellemzően a hazai olvasók érdeklődését is felkelti.

Agave: Szerintem a kiadók önerejéből szélesebb közönséghez a fantasztikus irodalom nem jut el. De valószínűleg más műfaj sem. Óriási vesztesége a mai médiának, hogy évről évre egyre kevesebb újság, magazin vagy weboldal foglalkozik kultúrával és ezzel együtt könyvajánlókkal, ismertetőkkel. Ha valaki nem tájékozott és nem ismeri azt a néhány felületet, ahol még olvasni lehet könyvekről, akkor valószínűleg semmi érdekes nem kerül a látóterébe, leszámítva a celebkönyveket és a filmadaptációkat. Emiatt jó kezdeményezés, hogy például a Libri próbálja népszerűsíteni a szépirodalmat, saját díjakat hoz létre, és óriásplakátokon hirdet szerzőket. De ez csupán egy nagyon pici szelete a könyvkiadásnak, és ilyen mértékű marketingtevékenységre egyetlen független kiadó sem képes. Pedig a magyar szerzők mellett a nemzetközi szerzők népszerűsítésére is nagy szükség lenne, illetve sok esetben jól látszik, hogy tájékoztatás hiányában az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen a mai, modern fantasy, sci-fi vagy horror.

Fumax (Peti): Nem nagyon jut el. Ebben persze egy-egy sikeres filmadaptáció, mint mondjuk a Mentőexpedíció vagy az Érkezés, nagyon sokat tud segíteni, ilyenkor a lehető legszélesebb kör ismerkedhet meg a művel. Mi azt látjuk, hogy a nyitási próbálkozások nem mindig sülnek el szerencsésen, eredményesen meg kifejezetten soha. Fel lehet kérni ismert magyar szépírókat pl. egy-egy SF-történetre, de ezeket is inkább az SF/F olvasók fogják elolvasni. Az SF/F-irodalom érdekessége a szélesebb közönség számára szerintünk a szórakoztató-faktor és a "mondanivaló"-faktor egyensúlya mögött rejlik.

Az elmúlt években új színként jelent meg itthon a weird/lovecrafti irodalom. Tartós trendnek látjátok, reagáltok erre valahogy?

Gabo SFF: Korai lenne még megítélni, mennyire lehet itthon tartós. Persze elérhető néhány fontos szerző magyarul is, de külföldön ennek is összehasonlíthatatlanul nagyobb hagyománya van, hatalmas a lemaradásunk. Egyelőre nincsenek ilyen irányú terveink, de sokfelé nyitottak vagyunk és pártoljuk a kísérletezést, szóval nem kizárt, hogy a jövőben a weird irodalom kategóriájába sorolt könyveket is kiadunk.

Agave: A lovecrafti irodalom itthon mindig jelen volt, én nem vagyok biztos benne, hogy most több rajongója lenne, mint korábban. A műveit az elmúlt 30 évben komolyan gondozták, több kiadó is nagy munkát fektetett bele. Azt érzem, hogy az utóbbi hónapokban indult meg jobban a közösségbe tömörülése a rajongóknak, és ez az “egymásra találás” keltheti talán azt az illúziót, hogy új jelenséggel lenne dolgunk.

Fumax (Peti): Fekete Tom Balladája anyone? :) Hogy mennyire lesz tartós trend, azt nem tudjuk, mi minden esetre is szurkolunk neki, mert személy szerint kedveljük a weird és/vagy lovecrafti irodalmat, kozmikus horrort és társaikat. Mivel pedig szeretjük, szeretnénk kiadóként is foglalkozni vele, így nagyon szorítunk a trendnek, hogy tartson ki. Tulajdonképpen több könyvünk is illeszkedik ebbe a vonalba: Az Égett-hegyi könyvtár nagyon weird, Malerman thrillerei elég combosan csatlakoznak hozzá, az első kifejezetten lovecrafti kötetünk a Fekete Tom Balladája.

Hogy látjátok: van piaca itthon a kisprózának, érdemes ezzel foglalkozni?

Gabo SFF: Az eddigi többéves tapasztalatok azt mutatták, hogy a novelláskötetek kevésbé fogynak, mint a regények, de Strahan antológiája ennek ellentmond: talán a szerkesztő neve, talán az antológia jellege teszi, de jelenleg ez az egyik legnépszerűbb címünk. Fontosnak tartjuk ezt a sorozatot, mert, hogy visszakapcsolódjak egy korábbi kérdéshez, itt valóban van tere a kísérletezésnek. Olyan új ötletekkel, narratív formákkal, témákkal ismerteti meg ez az antológia az olvasókat, amelyek aztán fogékonnyá tehetik őket a kísérletezőbb, szokatlanabb regényekre is. (Azóta pedig az is kiderült, hogy kisregény-sorozatot is indít a kiadó - a szerk.)

Agave: Nem tudom, hogy van-e helye itthon. Kisregényekkel próbálkozni amúgy nem nagy dolog, hiszen olcsóbban lehet megvenni rá a jogokat, viszont a terjedelmük miatt olcsón is kell árulni ezeket a könyveket a boltokban, tehát nagy nyereség nincs rajtuk. Mi egyelőre nem tervezünk erőforrást fordítani ezekre, a novellákban viszont hiszünk, és ennek megfelelően évről évre adunk ki korlátozott mennyiségben novellásköteteket.

Fumax: Jó kérdés. :) Mostoha helyzetben van idehaza a kispróza, nem igazán van felülete és nehezen megfogható kiadóként. A Ház a tó mélyén és a Fekete Tom Balladája egyelőre úgy fest, bejön az olvasóknak. Ilyen téren még meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

Minden évben vannak új indulók ezen a területen, idén például az Édesvíz kiadó érkezik két Hugo-díjra jelölt könyvvel; illetve pl. a 21. Század kiadó is jelentkezik pár címmel. Mennyire van hely az új érkezőknek?

Gabo SFF: A hazai könyvpiac méretéhez képest meglepően sok sci-fi és fantasy jelenik meg itthon, jó néhány kiadó dolgozik ezen a területen, és az évek során elég markáns profilok alakultak ki. Aki olvasóként igazán komolyan érdeklődik a téma iránt, az nagy valószínűséggel tudja, egy adott könyvet melyik kiadó kínálatában érdemes keresnie. Elméletileg van hely az új érkezőknek, de nekik többek között azzal a kihívással kell szembenézniük, hogy a fantasztikus irodalommal régebb óta foglalkozó kiadók többnyire gyorsabban reagálnak, vélhetően jobban átlátják a trendeket, és komoly verseny folyik az újabb és újabb könyvekért.

Agave: Egyedül a Fumax kiadó tudta eddig megcsinálni azt ebben az évtizedben, hogy elindult, és tartósan megmaradt úgy, hogy kiépített maga köré egy viszonylag nagyobb tábort. Ide lehetne sorolni még a GABO kiadó SFF-sorozatát, de nem vagyok biztos benne, hogy azok a könyvek önállóan, egy ilyen nagy kiadó háttere nélkül megállnák-e a helyüket, ráadásul egy ideje mintha kevesebb címet hoznának ki. Ez a két példa mutatja, hogy nagyon nehéz helyzete van az új érkezőknek; néha előfordul, hogy valaki kísérletezik egy-két címmel, még akár el is ér valamekkora sikert, de aztán fő profilként már más műfajú könyvekre rendezkedik be. Nem gondolom, hogy jelenleg a hazai piacon van helye új kiadóknak, akik kizárólag fantasztikummal szeretnének foglalkozni, de látjuk, hogy hosszabb ideje létező, más műfajokban ismert kiadók részéről a kísérletező kedv megvan.

Fumax (Vladi): Azt majd az olvasók döntik el, de a keménymag egy nagyon szűk réteg, ami csak egy bizonyos számú kiadványt tud eltartani. Bízunk benne, hogy az erre a piacra belépni szándékozó kiadók nem csak a meglévő olvasókra akarnak alapozni, hanem próbálkoznak új olvasókat megnyerni a fantasztikumnak, ahogy azt például mi is tettük és tesszük is folyamatosan. Ezen áll vagy bukik egy újonc sikere ezen a piacon.

Mivel készültök az őszre?

Gabo SFF: Ősszel lezárjuk Brian Staveley klasszikus fantasy trilógiáját Az utolsó halandó kötelék című kötettel, és érkezik Jack Campbell katonai sci-fi sorozatának következő kötete is, a Merész. Folytatjuk Charlie N. Holmberg ifjúsági fantasy sorozatát Az üvegmágussal, és karácsonyra tervezzük Ursula K. Le Guin, a kortárs fantasztikus irodalom legkiemelkedőbb szerzőjének novellagyűjteményét, amely munkásságának legkiválóbb darabjait tartalmazza, köztük sok olyan novellát, ami korábban még nem volt olvasható magyarul. Az idei SF-kiadásunknak tagadhatatlanul ez a koronaékszere, nagyon büszkék vagyunk, hogy kiadhatjuk ezt a fontos kötetet. Ezen kívül pedig még egy meglepetéssel is készülünk a horror kedvelőinek, de erről egyelőre nem árulhatunk el többet.

Agave: Nagyon sok sorozatot/trilógiát kezdtünk el tavaly kiadni, és ezeknek hozzuk ősszel a folytatásait. Érkezik N. K. Jemisin Hugo-díjas regényének, Az ötödik évszaknak a folytatása karácsonyra. Befejezzük Dan Simmons Ílion-duológiáját és Richard Morgan fantasy trilógiáját. Folytatjuk Sylvain Neuvel tavalyi nagy nemzetközi bestsellerének, az Alvó óriásoknak a folytatását, már szeptemberben jön a második rész. Egy új szerzőnk lesz Elan Mastai személyében, akinek a Felbolydult napjaink című bemutatkozó regénye az idei év egyik meglepetéssikere az USA-ban.

Fumax: Adrian Tchaikovsky sci-fije, Az idő gyermekei mellett SF-vonalon Andy Weir Artemisét hozzuk majd, de lehet számítani Mark Lawrence vadonatúj világban játszódó Vörös Nővérére és Anthony Ryan sárkányos sorozatának a második epizódja, A láng légiója is jön, hogy csak az igazán nagyágyúkat említsük. :)