Le Guin, Hackett, Jemisin, Weir: lesz mit olvasni ősszel

Bár a könyvszakmában - és a fantasztikus könyvkiadásban különösen - mindenki mindig pesszimista, ezt egyelőre nem tükrözi vissza a kínálat; ahogy az Alexandra-csőd miatti kurtítások is csak módjával látszanak rajta. Ezen az őszön például rengeteg remek olvasnivaló akad, én most csak párat szedtem össze a teljesség igénye nélkül, ami engem biztosan érdekelni fog, vagy amit már olvastam, és csak ajánlani tudom.

N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu (Agave Könyvek)

A kétszeresen Hugo-győztes Megtört Föld-sorozat magáért beszél, de azért én is beszélek róla: itt írtam Az ötödik évszakról, itt pedig a magyarul november elején megjelenő Az obeliszkkapuról. Közben elolvastam a The Stone Sky című befejezést is, és csak azért drukkolok, hogy ki tudjátok várni a magyar megjelenést, ami gondolom jövőre lesz várható. Jemisin szövege nagyon jó, nagyon friss, a történet maga kellően súlyos és jól komponált, sci-fis igényességgel kifejtett fantasy, ami az utolsó oldalig tud kielégítő meglepetésekkel szolgálni. Teljesen megérdemelte a két Hugot, én pedig totális Jemisin-rajongó lettem, szóval: olvassátok!

Brandon Hackett: Xeno (Agave Könyvek)

Botondtól nem olvastam mindent, de amit olvastam, az meggyőzött: már A poszthumán döntésben tobzódtak a jobbnál jobb ötletek, Az időutazás-duológiában pedig emellé beérett és igazán gördülékeny lett a próza is. Örülök, hogy vannak ilyen jól író, képzeletgazdag sci-fi íróink itthon, még ha nem is sokan. Szóval a szintén november elején megjelenő Xeno kötelező olvasmány lesz: arról szól, hogy a Földön sok-sok idegen lénnyel kénytelen együttélni az emberiség, és lesz szövevényes összeesküvés is.

Andy Weir: Artemis (Fumax)

Andy Weir bombasztikusra sikerült debütáló regénye, A marsi egy tényleg rendkívül szórakoztató kis szöveg volt, ami bejárta a maga diadalútját. Mint az angol recenziómban írtam, ilyenkor igazán nagy kérdés, hogy mit tud villantani másdoszor az adott szerző. Weir szerencsére jól veszi az akadályt: továbbra is könnyed, szórakoztató szöveg egy szerethető, laza főhőssel és a szerethető, laza és őrült barátaival, akik egy nagy dobásra készülnek a Hold egyetlen városában. Pontosabban csak Jazz, a főhős készül rá, aztán az események máshogy alakulnak...

Naomi Alderman: The Power (XXI. Század)

"Alderman többszörösen összetett gondolatkísérlete egyáltalán nem akar semmiféle ideológiát vagy világnézeti álláspontot az olvasó arcába tolni, nem arról értekezik, hogy a férfiak eredendően gonoszak. Egyszerűen csak megteremt egy sor olyan helyzetet, amelyek nyomán bőven lehetőségünk nyílik elgondolkodni a mai világról" - írtam erről a könyvről. Alderman regényében a nők különleges erővel rendelkeznek: képesek tudatosan áramütést kibocsátani, amivel kisebb fájdalmat, de akár halált is okozhatnak - ez a képesség pedig teljesen felforgatja a világot.

(Frissítés: a kötet csak jövőre várható!)

David Hutchinson: Európa alkonya - Embercsempészek (Metropolis Media)

Hogy miért kapta ez a regény ezt a címet, nem tudom. Az eredeti annyi, hogy Europe in Autumn, se egy alkony, se egy embercsempész. Talán Takács Gábornak van igaza, és tényleg a migránsválság nyomán felborzolódott hangulatban próbálják ezzel a címmel megvezetni kicsit az olvasót, de végülis mindegy. Hutchinson trilógiájáról - amelynek harmadik darabja Brit SF-díjat nyert idén - szerintem csak én írtam itthon, és miközben nagyon szerettem, kicsit gyűlöltem is, majd megértitek, miért. A negyedik, záró kötet jövőre érkezik kint, én pedig őszintén csodálkozom, hogy valaki bevállalta ezt a sorozatot itthon. (Talán járt erre is EU-s támogatás?) Mindenesetre nagyon örülök: itt az első, itt a második és a harmadik részről írtam.

Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan (Gabo SFF)

Ursula K. Le Guin lopakodva lett az egyik személyes kedvencem: bár A szigetvilág varázslójáért nem voltam oda, A sötétség balkeze, illetve A kisemmizettek, amit most olvasok, varázslatosan tökéletes. Letisztultságában gyönyörű próza, izgalmas világok és kérdések sora, tényleg utánozhatatlan. Bár eddigi tapasztalataim alapján angolul érdemes olvasni, a magyar fordításokért nem rajongtam. Nagyon örülök, hogy a Gabo SFF-nél jön ez a best of-jellegű novelláskötet, ezt várom talán a legjobban - és remélem, hogy a fordítás is szuper lesz.

Dan Simmons: Olümposz (Agave Könyvek)

Két év után érkezik az Ílion folytatása, ami csak azért kellemetlen, mert a féltégla méretű első regény jelentős részét már elfelejtettem, és biztos, hogy nem fogom újraolvasni. Nem mintha nem lett volna jó, de nem lett a kedvencem. Ettől függetlenül, na, Dan Simmonsról beszélünk, és voltak remek dolgok az Ílionban, így mindenképpen várós a folytatás. A lényeg: a távoli jövőben, mikor a Földön élő emberiség csillaga leszállóágban van, a marson valakik valamiért elkezdték újrajátszani a trójai háborút. Az egyik megfigyelő történész azonban belekever a dolgokba, miközben a Külső-Naprendszerből érkezett robotok is ott szöszmötölnek, hogy kiderítsék, hogy mi a fene ez az egész.

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei (Fumax)

Őszintén megmondom, hogy a tavalyi Arthur C. Clarke-díjas űropera fülszövege sem akkor, sem most nem csigázott fel olyan nagyon, azt viszont mindenképp értékelem, hogy a Fumax ezzel a regénnyel új, keménytáblás sci-fi sorozatba kezd, szóval mindenképpen adok neki egy esélyt. Az emberiség menekül a Földről. "Űrhajók, MI, terraformált bolygók, kipusztuló emberiség, mesterséges evolúció és öntudatra ébredt pókok" - így foglalja össze a kiadó, hogy mire is várhatunk. A könyvről Dubovszki Martin írt kritikát magyarul.

Elan Mastaii: Felbolydult ​napjaink (Agave Könyvek)

Ez a fülszöveg viszont már az angol megjelenéskor erősen felkeltette a figyelmemet, de gondoltam hogy bevárom a magyar megjelenést. A lényeg: az aranykor sci-fi utópiája megvalósult! Repülő autók, meg minden, utópia, tök buli. Hősünk viszont boldogtalan, egy balul sikerült időutazással pedig úgy változtatja meg az idővonalat, hogy végül egy disztópiában köt ki - ami a mi világunk. No flying cars for you, boyo! Kánai András már írt a könyvről az SFmagon.

Kisregények & egyebek

A másik nagyon jó fejlemény idén ősszel, hogy egyrészt a Fumax kiadja Victor LaValle Fekete Tom balladája című, Lovecraft-novellát feldolgozó-kifordító kisregényét, amiről Molnár András írt errefelé; másrészt a Gabo SFF Panoráma címmel külön kisregény-sorozatot indít, amiben elsőként Alastair Reynolds Lassú lövedék, illetve Daryl Gregory Mind remekül megvagyunk című műveit adják ki. Érdekes kísérlet, drukkolok neki nagyon, a számozott borítók pedig egyértelműen, gonoszan appellálnak a gyűjtőszenvedélyre.

A fent soroltakon kívül még mindig várható, hogy a Delta Visionnél lesznek meglepetések, engem a korábban belengetett Kameron Hurley- és Alastair Reynolds-kötetek kifejezetten érdekelnek. Az Agavénél jön még az Alvó óriások folytatása Sylvain Neuveltől, aztán Richard Morgan fantasy-trilógiájának befejezése, valamint lesz új Ray Bradbury-novelláskötet is; miközben a Gabo SFF Brian Staveley trilógiáját fejezi be, a Fumax pedig ismét Michael J. Sullivan-regényt ad ki. A Metropolis Media/Galaktika pedig az itt említetten kívül egy sor regényt jelentett be, köztük egy 1974-es Christopher Priest-klasszikust is. Szóval nézegessetek serényen.

Frissítés:

Karin Tidbeck: Amatka (Athenaeum)

Van itt még valami: az Athenaeum adja ki hamarosan a svéd Karin Tidbeck disztópiáját, ami mostanában jelent meg angolul is. A koncepciója elég érdekes: egy olyan világon játszódik, ahol a nyelv maga befolyásolja a fizikai környezetet. Beleolvastam a múlt héten, és ígéretesnek tűnt.

Ellen Datlow (szerk.): Sötétség (Gabo SFF)

Nemrég derült ki, hogy még karácsony előtt érkezik az elmúlt húsz év legjobb horrornovelláiból válogató, Ellen Datlow által szerkesztett antológia a Gabo SFF-nél. És hogy kik lesznek benne? Katt ide!

*

Nem tűnik egy pénztárcakímélő időszaknak a következő pár hónap, igaz? Akkor ha érdekel valami, rendeld elő olcsóbban a kiadók webshopjában - mindenkinek megéri!