Hugo: N. K. Jemisin váratlan győzelme és a többi
Ilyen is ritkán van: N. K. Jemisin tavaly sem papírforma szerint vitte el a legjobb regényért járó Hugo-díjat Az ötödik évszak című fantasyért (írásom róla itt); idén pedig tényleg kevesen fogadtak volna arra, hogy ő lesz a győztes. Aztán mégis így történt: Az obeliszkkapu kapta a Hugót, valószínűleg teljesen megérdemelten - bár még nem olvastam. Seanan McGuire, Amal El-Mohtar és Ursula Vernon nyertek még a fikciós kategóriákban, tehát idén is négy nő vitte az összes díjat ebben a körben, mint tavaly. N. K. Jemisinnel egyébként nemrég közölt interjút a Könyves blog; itt pedig a a Hugóra jelölt novelláját olvashatjátok angolul.
Volt már hasonló duplázás a Hugo-díjak történelmében? Volt bizony, Orson Scott Card 1986-ban és 1987-ben szintén dupla győzelmet aratott a Végjátékkal és a Holtak szószólójával; aztán ugyanígy tett 1991-ben és 1992-ben Lois McMaster Bujold a Vorkosigian-saga két darabjával. Utóbbi szerző és sorozat idén egyébként elnyerte az idén kísérleti jelleggel bevezetett "Legjobb könyvsorozat" díjat is. (A Mandiner.sci-fi olvasóinak 70 százaléka a Térségre voksolt pár hónapja ebben a szekcióban.)
A tavalyi öt jelölt közül négy jelent meg magyarul, így idén szomorúan konstatáltam a jelöltek kihirdetésekor, hogy az egy Jemisinen és talán Cixin Liun kívül semminek a megjelenéséről nem hallottam. Ehhez képest most úgy tűnik, hogy ha minden pletyka igaz, akkor a hatból öt könyv magyarul is megjelenik majd; a győztesre pedig már csak pár hónapot kell várnunk, a trilógiát ugye az Agave Könyvek gondozza, novemberre ígérik. (Az első kötet pedig hétfőig féláron rendelhető. Eléggé megéri.) A legjobb film az Érkezés lett, amelynek eredetijét, Ted Chiang novelláját szintén tavaly olvashattuk magyarul; a legjobb sorozatrész pedig egy Expanse-epziód.
Még egy szempont: a 2012 óta Hugót nyert könyvek mind megjelentek magyarul. (De egyébként a győztesek listáját 1953-tól áttekintve nem állunk annyira rosszul, mint ahogy azt gondoltam. Kéne csinálni egy statisztikát.) Ráadásul a Gabo SFF által kiadott Strahan-féle antológiának, illetve most például a Fumaxnak köszönhetően az utóbbi években a kisprózás szekciókból is egy csomó írás olvasható magyarul. Például Amal El-Mohtar novellája, ami nekem személy szerint nem tetszett, de már a Nebulát is megnyerte, és most is nyert, szóval lehet, hogy én tévedtem.
Be akartam várni a Jemisin-trilógia középső darabjával a magyar kiadást, bár már az első után majdnem megvettem angolul - most viszont, hogy épp a napokban jelenik meg a harmadik rész is, nem bírok ellenállni a dolognak: elolvasom sorban a két könyvet, amint a végére értem Kim Stanley Robinson opuszának.
Volt már hasonló duplázás a Hugo-díjak történelmében? Volt bizony, Orson Scott Card 1986-ban és 1987-ben szintén dupla győzelmet aratott a Végjátékkal és a Holtak szószólójával; aztán ugyanígy tett 1991-ben és 1992-ben Lois McMaster Bujold a Vorkosigian-saga két darabjával. Utóbbi szerző és sorozat idén egyébként elnyerte az idén kísérleti jelleggel bevezetett "Legjobb könyvsorozat" díjat is. (A Mandiner.sci-fi olvasóinak 70 százaléka a Térségre voksolt pár hónapja ebben a szekcióban.)
A tavalyi öt jelölt közül négy jelent meg magyarul, így idén szomorúan konstatáltam a jelöltek kihirdetésekor, hogy az egy Jemisinen és talán Cixin Liun kívül semminek a megjelenéséről nem hallottam. Ehhez képest most úgy tűnik, hogy ha minden pletyka igaz, akkor a hatból öt könyv magyarul is megjelenik majd; a győztesre pedig már csak pár hónapot kell várnunk, a trilógiát ugye az Agave Könyvek gondozza, novemberre ígérik. (Az első kötet pedig hétfőig féláron rendelhető. Eléggé megéri.) A legjobb film az Érkezés lett, amelynek eredetijét, Ted Chiang novelláját szintén tavaly olvashattuk magyarul; a legjobb sorozatrész pedig egy Expanse-epziód.
Még egy szempont: a 2012 óta Hugót nyert könyvek mind megjelentek magyarul. (De egyébként a győztesek listáját 1953-tól áttekintve nem állunk annyira rosszul, mint ahogy azt gondoltam. Kéne csinálni egy statisztikát.) Ráadásul a Gabo SFF által kiadott Strahan-féle antológiának, illetve most például a Fumaxnak köszönhetően az utóbbi években a kisprózás szekciókból is egy csomó írás olvasható magyarul. Például Amal El-Mohtar novellája, ami nekem személy szerint nem tetszett, de már a Nebulát is megnyerte, és most is nyert, szóval lehet, hogy én tévedtem.
Be akartam várni a Jemisin-trilógia középső darabjával a magyar kiadást, bár már az első után majdnem megvettem angolul - most viszont, hogy épp a napokban jelenik meg a harmadik rész is, nem bírok ellenállni a dolognak: elolvasom sorban a két könyvet, amint a végére értem Kim Stanley Robinson opuszának.
Comments
Post a Comment