Gondolatok a Galaktika közleménye kapcsán

Az év elején megfogadtam, hogy a Mandiner.sci-fin nem foglalkozom többet a Galaktikával. Ennek több oka is volt, az egyik az, hogy a januári eset után, mikor személyesen találkoztam Burger Istvánnal és Mund Katalinnal, megegyeztünk ebben. Mármint abban, hogy ők mostantól minden novellát ténylegesen elkérnek és jogszerűen közölnek, én meg ezt elhiszem nekik.

De ez már nem a Mandiner.sci-fi, hanem a saját blogom, és tegnap személyesen engem sikerült támadniuk, így szükségét érzem, hogy reagáljak.

A háttér: ahogy megírtam, az Author's Guild és az SFWA közös közleményben jelezte, hogy az általuk képviselt 267 író ügyében megállapodást kötöttek a Galaktikát kiadó Metropolis Mediával: ennek az a lényege, hogy minden szerzőt ki kell fizetniük. A Galaktika tegnap erre reagálva közleményt adott ki (erről hamarosan); illetve ezzel párhuzamosan a hvg.hu is megírta az én blogposztom alapján a hírt.

Ennek a végén szerepel a Galaktika levelének egy részlete, ami a két amerikai szervezettel kötött megegyezésüket tekintve teljesen irreleváns, és csak arra irányul, hogy az én hitelességemet kétségbe vonja, illetve engem lejárasson. Mutatom:

Pintér Bence az ügy kirobbanása óta legalább egy tucatnyi cikket írt a témáról, folyamatosan napirenden tartva azt, írásaiban egyre több csúsztatással, illetve nem megalapozott spekulációval. Többek között azt is megírta, hogy saját ellenőrzése alapján még a 2017 januári számunkban is lopott novellák szerepeltek, ami tényszerűen nem volt igaz, és ezért helyreigazítást is kértünk tőle.

Nézzük, mi igaz ebből: valóban írtam jó pár cikket a témáról. Először azt, hogy 2015-ben rengeteg novella a szerzők tudta nélkül jelent meg a lapban. Aztán azt, hogy 2004 és 2014 között is ugyanez volt a gyakorlat: döbbenetes mennyiségű szerzői jogsértést követtek el. A két cikkhez több száz szerzővel leveleztem, a többségük tőlem tudta meg, hogy megjelentek a lapban. Aztán nyilván az ügy minden folyományát megírtam, mivel ez teljesen sztenderd eljárás egy ilyen ügy esetében. Írtam arról is, hogy a lap kétmillió forint közpénzt kapott a Szerencsejáték Zrt.-től régi Galaktikák digitalizálására, amiből öt darab lapszámot sikerült digitalizálniuk. A másik témát szerencsére már nem én, hanem az SFWA és a meglopott szerzők tartották napirenden, arról csak be kellett számolni.

És lássuk, ami nem igaz. A levél nem sorolja fel tételesen, hogy szerintük hol csúsztattam, pedig szerencsére minden egyes cikkben megjelent tényállítást email-váltásokkal tudok igazolni; ahogy pl. azt is, amikor három nagy filmrendezővel úgy "interjúztak", hogy külföldön megjelent interjúkat fordítottak le és ollóztak össze - ez persze nem bűn, csak az olvasó megvezetése. Az egyetlen példa, amit hoznak, az a januári lapszám ügye, amit már említettem. A következő történt: írtam a három érintett szerzőnek, közülük ketten (Indra Das, Colin P. Davis) jelezték, hogy nem tudtak a megjelenésről. Ebből cikket írtam.

Ezután jött el Burger és Mund, hogy "bizonyítékokkal" alátámasztva helyreigazítást kérjenek. Ezek a "bizonyítékok" - amelyeket aztán a helyreigazítás helyett közölt cikkben teljes terjedelmében közöltem - csupán azt bizonyították, hogy nekem van igazam. Indra Dasnak írtak Facebookon, a szerző nyitottnak mutatkozott, aztán nem keresték többet, csak megjelentették a novelláját. Davies-nek pedig egy olyan novelláját közölték, amit tizenegy évvel korábban, 2006-ban, egy korábbi novellájának ellopása után (!) ajánlott közlésre. Tizenegy évvel később nem szóltak neki, hogy akkor most használnák ezt fel: nem kötöttek szerződést, nem fizettek. (A harmadik szerzővel letárgyalták a megjelenést: a levelezésből kiderült, hogy vele is éppen azért voltak kapcsolatban, mert korábban őt is meglopták.)

Tehát az általuk kért, teljesen alaptalan helyreigazítást így nem közöltük, ők meg nem pereltek emiatt, ami sok mindent elárul.

És most vissza a jelenbe, a Galaktika tegnapi közleményéhez. Azt írják, hogy már csak a novellák tíz százaléka rendezetlen, ami, ha igaz, örömteli. Hamarosan ki fog derülni, hogy igaz-e, mert a két szervezet azt ígérte, hogy nyilvánosságra hozzák, kinek tartozik még a kiadó. (UPDATE: Itt el is érhető a lista. Az ugyanakkor nem világos, hogy ebből mennyit rendezett már a kiadó.) Emellett pedig érdekes a következő szakasz:

Ezúton is szeretném megerősíteni azt a tényt, hogy a Galaktika 2004-es újraindulása óta a kiadónk több százezer dollár értékben fizetett ki különféle jogdíjakat, és ennek mintegy 1-2%-a volt az az összeg, ami sajnos rendezetlen maradt. De az elmúlt bő egy évben már ennek az elmaradásnak a 90%-át is rendeztük.

Ez az állítás érdekes. Több százezer dollár? A Galaktikának Burger keze alatt 153 lapszáma jelent meg, ebben összesen, saját számításaim szerint 854 novella jelent meg. Tudjuk, hogy 10-20 dollárt szoktak fizetni egy novelláért, számoljunk mondjuk harminccal, azért, mert az utólag kifizetett szerzők közül párnak ennyit adtak. (Jegyezzük meg, hogy azért ez is elég kevés.) Ha mindezt összeszorozzuk, akkor az jön ki, hogy összesen 25 ezer dollárról, avagy 7 és fél millió forintról beszélünk. Ez, akárhogy is nézem, nem éppen több százezer dollár - a szám akkor lehet igaz, ha beleérti a 2004 óta kiadott könyvek jogdíjait is. Csak hát annak meg mi köze a magazinban megjelent novellákhoz?

Szóval trükkös volt Burger úr megint, mert ha elhisszük, hogy több (hány? kettő? három? öt?) százezer dollárt fizettek ki 2004 óta összesen könyvekre, annak tényleg lehet, hogy csak elenyésző része lesz az, amivel a magazinban eltulajdonított novellák szerzőinek tartoztak. Viszont ha nem az összes jogdíj arányában nézné, akkor rögtön kiderülne, hogy mondjuk - most csak a hasamra ütök - a magazinban megjelent novellák 80%-át nem fizették ki. És akkor máris egészen máshogy hangzik a fenti, elég homályos bekezdés.

Ja, és ez a csúsztatás tankönyvi esete egyébként.

Azt pedig valahogy még mindig nem sikerült az olvasóközönségnek elmagyarázni, hogy mégis hogy történtek ezek az apróbb hibák, amelyek oda vezettek, hogy csak az USA-ból 267 szerzőt kellett az elmúlt egy évben, illetve kell még most is kárpótolniuk. Mindig pont véletlenül elfelejtették? Elkeveredett a dolog? Beteg volt a szerzői jogokkal foglalkozó ember - tíz évig? A magyarázat helyett a mentegetőzés van csak mindig: ez egy kis piac, ők csak reklámozni akarták a szerzőket, népszerűsíteni a fantasztikus irodalmat, stb. Apró hibák történtek, de hát na, kivel nem fordul ez elő? Ugye?

Én viszont továbbra is tartom magam ahhoz az interpretációhoz, hogy ez - tehát hogy nem fizettek a novellákért a szerzőknek - volt az üzleti modell alapja. Ezt támasztja alá az, hogy a lapban közölt novellák jelentős része szabadon elérhető (de nem szabadon ellopható) angolul az interneten, tehát nagyon könnyen be lehetett szerezni a szöveget. Emellett ugye volt, hogy egy antológia novelláit közölték sorban, hónapról hónapra, persze a szerzők tudta nélkül. Szóval ezek nem apró hibák voltak, hanem igenis tudatos tevékenység, átgondolt üzletpolitika állt emögött. (Azt már hozzá sem teszem, hogy mint kiderült, Arthur C. Clarke könyvét is jogtalanul jelentették meg, ahogy azon is eltűnődhet az olvasó, hogy pár éve miért vándorolt át pár szerzőjük kiadási joga más kiadólhoz.)

Szögezzük le tehát a tényeket: a Galaktika maga is elismerte, és most már a két amerikai szervezet számszerűen is közölte, hogy legalább 267 szerző szerzői jogait sértették meg. Az újságért jelenleg 1500 forintot kérnek el, de korábban sem számított olcsónak. Tehát: eltulajdonították mások szellemi termékét, majd nem kevés pénz kértek érte az olvasóiktól, akik örültek, hogy a szeretett lap feltámad a hamvaiból 2004-ben. Ezzel párhuzamosan pedig teljesen lenullázták a magyar fantasztikum legismertebb, legelismertebb, legszeretettebb márkájának megbecsültségét úgy itthon, mint külföldön.

Ez az igazi botrány.