Az istenek a fejükre estek – Dan Simmons: Olümposz

Haragot, istennő zengd Bélaidész Bencéét... Lenne miért, csak nem jön ki a nevemmel a hexameter, így az istennő helyett én zengem. Dan Simmonsnak mondjuk mindig is külön helye lesz a szívemben, nyilván a Hyperion miatt, mert a Hyperion király. Nem csak az első könyv, én szerettem végig mind a négyet, még ha az utolsó kettőn már bőven érezhető volt az a ragály, ami az Ílionon és az Olümposzon minden gond nélkül eluralkodott. Mert hogy eluralkodott.

Így zuhant lefelé a lelkesedésem is

Kezdjük az elején. Te emlékszel még, mi történt az előző könyvben? Én sem, vagyis csak nagy vonalakban. Ezért elkezdtem keresgélni, hogy van-e valahol egy rendes összefoglaló. (Komoly potenciált látok egy olyan weboldalban, ahol könyvsorozatok egyes részeit foglalják össze avatott kezek, komolyan.) Végül csak találtam egyet, melynek szerzője ugyan ellenségesen állt a könyvhöz, de legalább összefoglalta az egészet, az elején leírt gondolatmenetben pedig sok igazság van: Dan Simmons mintha leginkább azt akarná megmutatni, hogy milyen sok mindent tud milyen sok dologról.

Mert hát... A görög istenek valamiért újrajátszatják a trójai háborút, és közben felélesztett tudósokkal vizsgáltatják, hogy az megfelel-e az Íliásznak? És valójában minden isteni csoda valami nanotech kütyü? És valamelyik tudós belekavar az eseményekba? Királyság! Aztán vannak ilyen jófej robotok, akik ezt ki akarják vizsgálni, és közben az emberi kultúra iránti rajongásuk miatt Proustról és Shakespeare-ről cseverésznek? Remek! Közben a Földön egy poszt-poszt-poszt-modern társadalom óvodás szinten lévő lakóit is megismerjük Nabokov-utalásokkal, majd némi Shakespeare-rel? És még egy másik Odüsszeusz is felbukkan itt? Őőő, nem tudom, ez miért jó, de oké?

Az első könyv egy kissé zavaros, rendkívül sok rejtélyt és remek ötletet felvonultató, gyönyörű káosz volt, amit a lehető legizgalmasabb pontokon vágott el Simmons. Megsejtettünk valamit abból, ami történik, de nem derült ki igazából semmi. És volt egy csomó mellékvágánynak tűnő történés, egy sor feleslegesnek tűnő, műveltségfitogtató párbeszéd... Nem lettem rajongója az első könyvnek, de nem állíthatom, hogy nem húzott be ez az egész zavaros kozmológia, ami kibontakozni látszott.

A második résznél viszont már egyértelművé vált nekem, hogy Dan Simmonst elrabolták az idegenek, és a helyére egy olyan prediktív billentyűzetet ültettek, amibe beletápláltak egy sor sci-fi és űropera-toposzt, némi kvantumtechnoblablát, aztán betáplálták még Proustot, Joyce-t, Shakespeare-t, William Blake-et és még pár klasszikus szerzőt, illetve J. J. Abrams-t és a Lost teljes írói stábját. majd megnyomták az indítógombot. Aztán ez lett a vége.

Jól ír a Simmons-o-mata? Naná, remekül. Ad válaszokat a rejtélyekre Olümposz? Ad, bár nem mindenre, és a fő válasz a fő kérdésre ugyan tetszetős, de egyáltalán nem elég ahhoz, hogy két ilyen féltéglát elvigyen a hátán. Ez egy kisregénnyi rendes alapanyag, a többi pedig olyan mértékű habosítás, olyan mértékű pazarlása az egyébként egyenként érdekes és néhol bámulatos ötleteknek, karaktereknek, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. A plot már az elején szétesik és nem áll össze, teljesen random ugrálunk a karakterek között, egy sor tényleg teljesen felesleges mellékvágány és csodálatos véletlen van. És akkor arról inkább nem is beszélek, amikor kismilliószor önmaga paródiájába fordul az egész.

De akkor röviden egy spoileres lista arról, amit nem értek, direkt fehérrel szedtem, hogy át tudjátok ugrani. (Ki kell jelölni a kurzorral ahhoz, hogy elolvassátok.)

• Most akkor mi volt Odüsszeusszal? (És melyikkel mi volt? Főleg: mi értelme volt a fiatalabb szerepeltetésének?)
• Setebos tényleg csak úgy lelépett minden végső harc nélkül, mert beijedt?
• És Calibannal sem volt bossfight?
• Mi értelme volt az egész hosszadalmas Harman-szálnak úgy, hogy a végén csak úgy bejöjjön ez az egész teljesen random tengeralattjárós dolog? Ugyanez áll a moravecekre. "Oké, hogyan fejezzem ezt be? Legyen itt egy lerobbant atomtenegeralattjáró, aztán majd lesz valami! EZ AZ! Ezt rakom a másik szálhoz is, mert csak."
• Végre itt van Sycorax/Kirké! ...két jelenetre, hogy aztán el is tűnjön végleg, és alig tudjunk meg róla valamit!
• Kit érdekel Akhilleusz vagy Héphaisztosz? Tegye fel a kezét!
• Visszajött Savi! Vagyis a fiatalabb testében egy másik poszthumán! (???)
• Mi érdemlegeset csinált Hockenberry ebben a könyvben?
• Miután mind a Akhilleusz, mind Odüsszeusz leléptek a trójai síkról, érdekel még valakit, mi van X olyan szereplővel a görögöknél, akikről eddig max csak hallottunk?
• Most akkor miért is rendezték újra a trójai háborút a poszthumánok/istenek?

Simmons egy ponton feldobta a kezét a levegőbe, és azt mondta, hogy nem t'om. Fejezzük ezt be valahogy, és beszéljünk közben Proustról valamit. Tényleg nem tudok mit mondani erre az egészre. Kár volt.