Világok, ha találkoznak – ViTa 2017

Hát ez is megvolt, és milyen jó volt! Amikor Takács Gábor és Gaborják Ádám egy-két hónapja megkerestek, hogy a Próza Nostra szervezne egy egész napos fantasztikus irodalmi találkozót, és beszállhatnék a szervezésbe, akkor gondoltam, hogy nagyon jó lesz, de azt nem, hogy ilyen jó. Sokat egyébként én nem tettem hozzá a szervezéshez némi ötletelésen és belepofázáson kívül, szóval minden dicséret első sorban az említett kollégákat és rajtuk kívül még Szabó Dominikot illet.

Először is beszéljünk arról, hogy mennyire szükségünk volt egy ilyen rendezvényre. Tavaly csináltam egy körképet, amelyben arra kértem a környező országokban működő, fantasztikus irodalommal foglalkozó blogok/portálok munkatársait, hogy írjanak egy kicsit a hazai SFF-közéletükről, illetve a tárgyévi öt legjobb könyvről, ami az országban megjelent. Ebből most az első rész fontos, ugyanis kiderült, hogy majdnem mindenhol van egy csomó fantasztikus irodalmi találkozó, Lengyelországban például több tucat, kábé városonként egy. Vagy inkább több.

Nálunk ehhez képest a képregényes, videójátékos találkozókon túl van a HungaroCon, ahol - amennyire a beszámolókból levettem - nem annyira az irodalom a fókusz; ezen kívül van az SF Szakosztály havi rendszeres estje; a most már állandónak mondható éves Gabo-Agave-Fumax beszélgetés a Könyvfesztiválon; most újraindult a PopJak, és van még pár hasonló, vagy sporadikusabb beszélgetés a fantasztikus irodalomról. De olyan, hogy egy egész napon keresztül csak erről, és ezen belül a műfajok széles skálájáról beszélgessünk - tehát nem csak egy adott műfajról - az kuriózum, én legalábbis az elmúlt években kevés ilyennel találkoztam.

Ezért volt szerinten nagyon fontos a Világok Találkozása. És hát majdnem végig tele volt a Bem Mozi terme, szóval nem vagyok ezzel egyedül. De mi is történt pontosan? (Minden beszélgetésről van videó az ekultura.hu YouTube-csatornáján és a linken!)

Délelőtti blokk: felsőoktatás, kritika és magyar szerzők

Személyesen érintett a délelőtti blokk két beszélgetésében voltam. Az első beszélgetés témája az volt, hogy hol a helye a fantasztikus irodalomnak, vagy tágabban véve a populáris kultúrának az irodalmi életben és a felsőoktatásban; mi a fantasztikus irodalmi kritika szerepe. Sepsi László moderálásában Bárány Tibor (filozófus!), Keserű József (Selye János Egyetem), Szabó István Zoltán (Próza Nostra, SZTE) és L. Varga Péter (Prae) fejtették ki a véleményüket velem együtt. A beszélgetőtársaim kellően változatos alapállásból estek neki a téma első felének (amihez én kevéssé tudtam hozzászólni).

Kiderült, hogy a populáris kultúra kutatása Magyarországon (és Szlovákiában) egyre jobb helyzetben van, még azért nem foglalt el minden stratégiai pontot, sőt. Ez azt jelenti, hogy vannak oktatók, akik behozzák ezeket a témákat, a diákok egy jelentős részét ez érdekli is, de az igazán nagy áttörést még annak ellenére sem sikerült elérni, hogy egyre több ilyen témájú szakdolgozat, illetve doktori disszertáció készül. Futottunk egy kört azzal is, hogy módszertani szempontból inkább "megolvasós"-értelmezős, vagy jelenség-alapú kutatásra lenne szükség; illetve kell-e kutatni azt, ha valami szar, de népszerű. (Szerintem nagyon is kell.) Szó esett még arról is, hogy a közoktatás irodalomoktatása nagyon nem jól működik, hiszen a zsánerirodalomnak benne kellene lennie valahogy a kurrikulumban.

A beszélgetés másik fele, tehát a kritikáról szóló rész kicsit felemásra sikerült, kevesebb időnk volt rá és nem kezdtünk róla olyan hatalmas vitába. Szerintem folytatnunk kéne majd ezt az eredetileg írásban megkezdett beszélgetést arról, hogy mi is a szerepe a fantasztikus irodalomban most jelen lévő kritikusoknak, bloggereknek, molyolóknak. Mennyire működhet fenntarthatóan a nonprofit modell, van-e szükség olyan aggregátor-oldalra, mint amilyen a megboldogult Mandiner.sci-fi volt, stb. Én továbbra is tartom, amit a beszélgetésen is mondtam, hogy nem vagyunk eléggé nyitottak a nagy közönségsikerek mentén esetleg érkező új olvasókra, nem kínálunk elég segítséget az eligazodáshoz a zsánerirodalomban. A Magyar Nemzetben megjelent beszámolóm erről a beszélgetésről itt olvasható.

A következő beszélgetést én moderáltam, és arról szólt a dolog, hogy mi a helyzet a magyar szerzőkkel. Ez nem elméleti, inkább gyakorlati beszélgetés volt, azért szerettem volna ilyet, mert úgy érzékelem: sokan állnak neki fantasztikumot írni, a közeg szereplői között viszont minimális a kommunikáció. Az írok nem ismerik nagyon a kiadókat és hogy ők mit akarnak, a kiadók pedig nem fektetnek nagy hangsúlyt a tehetséggondozásra, nyilván azért, mert sok más dolguk van. Eközben a fantasztikus kispróza-irodalomnak nincs sok helye. Ehhez a témához Velkei Zoli (Agave Könyvek) és Erdélyi "Raon" István (Delta Vision) a kiadói oldalról, Gaborják Ádám (JAK, Próza Nostra) a kritikai-pályázatértékelői, Farkas Balázs (SFmag) pedig az írói oldalról tudott hozzászólni.

Először beszéltünk arról, hogy a fantasztikus irodalomban jelenthet-e valami pluszt a szerző "hazaisága" a mű és az eladások szempontjából, aztán Zoli és Raon elsorolták a hozzájuk érkező kéziratok típushibáit, azt, hogy mire érdemes figyelni. Beszéltünk arról, hogyan folyik a munka egy-egy szimpatius kézirat szerzőjével, hogy milyen hozzáállással érdemes nekiesni ennek. Vita, vagy nagyobb érvütközés talán a kispróza kapcsán volt; nem sikerült eldöntenünk, hogy most akkor szeret azt olvasni a magyar, vagy nem. Zoli szerint nem, Ádám szerint igen - viszont ha igen, akkor mi lehet az oka annak, hogy a fantasztikus irodalom terén ez nincs így? (Már ha nincs így, Zoli szerint nincs.) Szó esett még jó pár dologról, amit majd visszanézhettek videón. Én azt szerettem volna, hogy ez a beszélgetés kis útmutatóul szolgáljon azoknak, akik írásra adnák a fejüket.

Délutáni blokk: fantasy, sci-fi, horror

Én másfél órás ebédszünetet vizionáltam a beszélgetésünk végén, de kiderült, hogy csak fél óráról van szó. Kultúrember ennyi idő alatt nehezen ebédel meg, így a (légvonalban) közeli (emelkedőt tekintve távoli) Törökmézben elfogyasztott ebéd után kicsit késve érkeztünk vissza Pintér Máté barátommal a délutánt nyitó fantasyről szóló beszélgetésre. Arról ne beszéljünk, hogy kultúrember vajon késik-e, vagy leírja-e vajon ennyiszer a kultúrember szót.

A beszélgetés dinamikája mindenesetre jó volt, Szabó Dominik moderátorként velem ellentétben egyszerű, könnyen érthető kérdéseket tett fel, Moskát Anita és Juhász Viktor képviselték a modern, újhullámosnak hívható fantasyt kedvelő népeket (pl. engem), de nagyon szépen ellenpontozott a klasszikus fantasyt kedvelők nevében Berke Szilárd. Szóval ez egy jó beszélgetés volt, érdemes lesz visszanézni. Én leginkább azzal foglalkoztam, hogy ne zsibbadjon el végleg a lábam az oldalfalnál állva-guggolva-ülve (aki késik, ugye), illetve azzal, hogy a mellettem épp majdnem spontán megfulladó Sepsi Lászlónak zsepit adjak. De azért oda tudtam figyelni.

A Nyerges Csaba által irányított sci-fis beszélgetés azzal indult, hogy Kánai András (blogger, író, jövőkutató, SFmag) röviden felvázolta a műfaj történetét, majd megállapította, hogy a sci-fi a cyberpunk óta válságban van. Olyan nagy vita nem alakult ki ebből, mint amennyire sarkos az állítás, de azért elhangzottak ellenérvek is, pl. Takács "Acélpatkány" Gábor (Próza Nostra, ekultura.hu) részéről, de még ő is megjegyezte, hogy meglepő módon sok mindenben egyetért Andrással. András szerint egyébként a sci-fi egyre közelebb kerül a való világhoz, hiszen a különböző startupok friss projektjeit még akár tíz évvel ezelőtt is leginkább egy sci-fiben tudtuk volna elképzelni.

Szó esett női írókról, főleg arról, hogy felejtsük már el, hogy vannak női és férfi írók - a láthatósági arányok Kleinheincz Csilla (Gabo SFF, SFmag) és Markovics "Brandon Hackett" Botond (SFmag) szerint is most vannak a helyükön, Csilla pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy női szerzők mindig is alkottak sci-fit, nem is kevesen, ami igaz. Összességében nem durrant olyan nagyot ez a beszélgetés, mint amilyet durranhatott volna: azt hiszem legközelebb markánsabban különböző véleményű embereket kell leültetni az asztal mellé.

Nagyon vártam a horroros/weirdes beszélgetést, mert amíg a sci-finek és a fantasynek van itthon egy pár évtizedes múltja és előtörténete, addig a horror tényleg hatalmas kérdőjel mind a magyarul elérhető korpuszt, mind a szakirodalmat, szakblogokat, mind a magyar szerzőket tekintve. Én is úgy látom, hogy ezen a téren a The Black Aetherrel, az Azilummal és Veres Attila könyvével valami elindult. Jó volt a lineup is: Szabó István Zoltán vezényletével az említett Veres Attila író, Németh Vladimir szerkesztő (Fumax), Fekete I. Alfonz író, Molnár András (Zothique blog) és Sepsi László (filozófus :D) dugták össze a fejüket.

Ez a beszélgetés volt a legszórakoztatóbb mind közül, egyrészt azért mert tényleg érdekesek voltak a kérdések, a terep meg ingoványos és ismeretlen, a határvidék még feltérképezésre vár itthon. Másrészt meg azért, mert mindenki nagyon laza volt benne. Megtudhattuk, hogy van most horrorfelfutás, itthon is, itthon főleg Lovecraft köré szerveződve; és azt is, hogy itthon alapvető szövegek hiányoznak teljes egészében Lovecraft utántól napjainkig, és ami van, az is eléggé random. Aztán még elhangzott egy csomó érdekesnek tűnő könyvcím és elemzési szempont, és úgy összességében, az egész beszélgetés egy gyönyörű káosz volt az elejétől a végéig. Sajnáltam, hogy a maratoni program végére már ilyen sokan lemaradtak róla, és ezért örülök, hogy vissza lehet majd nézni.

Hexa-díj

Az egyik szervezői megbeszélésen merült fel egy olyan díj ötlete, ami kifejezetten nem irodalmi, hanem egyfajta rajongótábor-építő belső elismerés akar lenni. A kezdeti tervezgetésben én is részt vettem, aztán egy ponton túl nem hallottam a projektről. Mint kiderült azért, mert engem is jelöltek a ViTa-n részt vevő moderátorok és beszélgetők - annyira, hogy még a második körbe is bejutottam Markovics Botonddal és Kleinheincz Csillával. Nagyon jól esett, hogy volt, aki rám is gondolt, mint aki sokat teszek a zsánerirodalom népszerűsítéséért. Ez egyszerűen jó érzés. Még jobban örültem azonban, hogy Csilla kapta az elismerést, aki azért nálam régebb óta, és csilliószor többet tett a hazai fantasztikumért. Még egyszer gratulálok!

A jelöltek között volt még az említetteken kívül: Velkei Zoltán, Veres Attila, Farkas Veronika, Kornya Zsolt, Sepsi László, Tomasics József (és a Black Aether csapata), H. Nagy Péter, és még tuti kihagytam valakit, mert nem jegyzeteltem szombat este. A jelölésben és a szavazásban a ViTa-n részt vevő "szakmai csapat", tehát a beszélgetések résztvevői és a moderátorok vettek részt, értelemszerűen úgy, hogy a második körben például én jelöltként már nem vettem részt.

A jövő

Én nagyon örülnék neki, ha az ilyen általános, metásabb és konkrét, de még mindig általános műfaji beszélgetések mellett olyan helyet és olyan időbeosztást tudnánk csinálni, ahol lehetőség lenne akár a nagyobb beszélgetésekkel párhuzamosan még konkrétabb előadásokra egy-egy szerző, jelenség vagy könyv kapcsán. Emellett nagyon fontosnak érzem, hogy jövőre még jobban figyeljünk a nemi arányokra. Mert talán nincs olyan, hogy női író, meg férfi író; de azért az, hogy a délelőtti beszélgetések résztvevői között egy nő sem volt, az nem volt szerencsés egyáltalán. Annyi a mentségünk, hogy a meghívások idején még sokkal jobban álltunk, csak például az én beszélgetésemre más elfoglaltság miatt nem tudott eljönni Varga Bea (On Sai).

Én remekül éreztem magam, találkoztam egy csomó olyan emberrel, akivel akár már évek óta is tartjuk a kapcsolatot online, de személyesen még nem ismertük egymást. Nagyon jó volt végre látni, hogy ez a közeg nem csak online, a Facebookon és a Molyon létezik, hanem hús-vér emberek alkotják, és nem csak az a 10-15 ember, akivel egyébként is szoktam találkozni. A beszélgetések összességében remekek voltak, én sem sültem fel (talán, remélem, stb.) egyiken sem. De már csak önmagában az, hogy volt ez a rendezvény, és ilyen sokan eljöttünk rá, már ez elég. Nagyon remélem, és én is rajta leszek, hogy a jövőre is megcsináljuk a dolgot, még ennél is sokkal jobban.

Ti hogy éreztétek magatokat?