A léc máris beállítódott: az idei felterjesztések terméséből
Tudom, hogy én voltam az, aki a Zsoldos-díjjal kapcsolatos, Molyon folytatott vita kapcsán azt szorgalmaztam, hogy az egyetlen magyar sci-fi irodalmi díj zsűritagjai legyenek már olyan szívesek, és írjanak dolgokat az internetre akár a díj kapcsán, akár csak úgy egyébként, év közben, hogy a tisztelt publikum (pl. én) tisztában lehessen azzal, hogy kire is van bízva pontosan az ítélkezés. Mit olvasnak, mi az, amit szeretnek, mennyire értenek hozzá? Kik ők valójában?
Mondhatni részben az én hibám is lehet az, ami történt, ezért pedig bocsánatot kérek.
Kezdődött azzal, hogy Vásárhelyi Lajos, akinek korábbi munkásságát én talán fiatal korom okán nem ismerem, szóval Vásárhelyi Lajos egy szerintem végletesen modoros, gondolom humorosnak szánt bejegyzésben szerintem nagyjából mindenkibe belerúgott, aki valaha is versenyzett a Zsoldos-díjért. Ezután nyilván sokaknak van kedve az ő értő ítéletére, jóindulatára bízni az írását. (Nekem nem lenne.) De Vásárhelyi Lajos legalább érthető, magyar nyelven írt cikket ez esetben, és az értékelésekkor is - más kérdés, hogy számomra ez utóbbiból nem igazán rajzolódott ki sem különösebb szakmai hozzáértés, sem egységes szempontrendszer. Ez azonban semmi nem volt ahhoz képest, amit egy másik zsűritag, Szarka Emese követett el a minap.
Szarka Emese zsűritag dolgozatában szintén a díjra beküldött regények és novellák értékelése a téma, a rendhagyó nyelvi megformázottság, az újító poétikai ihletettség azonban teljes mértékben eluralja, más létsíkra emeli a szöveget. Csak néhány gyöngyszemet, bon mot-t válogattam ki:
“Havasréti József beírta magát a névmemóriámba.”
“Ez az első sci-fi regény, amit az értékelések megkezdésekor olvastam, sőt, amit már évek óta olvastam magyar szerzőtől, így a léc máris beállítódott.” (Ebből ugye az is kiderül, hogy évek óta nem olvasott magyar sci-fit.)
“Egy MyWords program az interneten fellelhető adatok összefésülésével megoldja a rák problémáját. A felhasználó kisfiú csak a tanórai beadandókban szeretett volna kitűnni és saját imázsán emelni. A szerző jól ráérzett, hasonló appok karnyújtásnyira vannak már.“ (Ez a megjegyzés talán ironikus akar lenni a végén?)
“A mű végébe meglepő csavar fúródik.” (Meglepő csavar fúródik. Meglepő csavar fúródik. Oké.)
"Beissza magát a képzeletembe." (Hogy mit?)
Az egész szöveg csodálatos, a győztes Lovas Lajos regényéről például ennyit tudunk meg az értékelés alapján: "Hát ilyet? Hát ilyet!" Ebből kéne értenem, hogy miért a Törzsszövetség nyert az idén? Ha ez egy ironikus, humoros, netán posztmodern kísérlet, akkor elnézést kérek: én értettem félre a dolgot.
Ha nem, akkor én továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a Zsoldos Péter-díjnak ebben a formában bármi értelme is lenne, vagy eredeti felvetésemnél maradva, hogy a zsűri akármennyire is hiteles lenne számomra.
De talán majd az SF Szakosztály estjén erről is esik szó.
Mondhatni részben az én hibám is lehet az, ami történt, ezért pedig bocsánatot kérek.
Kezdődött azzal, hogy Vásárhelyi Lajos, akinek korábbi munkásságát én talán fiatal korom okán nem ismerem, szóval Vásárhelyi Lajos egy szerintem végletesen modoros, gondolom humorosnak szánt bejegyzésben szerintem nagyjából mindenkibe belerúgott, aki valaha is versenyzett a Zsoldos-díjért. Ezután nyilván sokaknak van kedve az ő értő ítéletére, jóindulatára bízni az írását. (Nekem nem lenne.) De Vásárhelyi Lajos legalább érthető, magyar nyelven írt cikket ez esetben, és az értékelésekkor is - más kérdés, hogy számomra ez utóbbiból nem igazán rajzolódott ki sem különösebb szakmai hozzáértés, sem egységes szempontrendszer. Ez azonban semmi nem volt ahhoz képest, amit egy másik zsűritag, Szarka Emese követett el a minap.
Szarka Emese zsűritag dolgozatában szintén a díjra beküldött regények és novellák értékelése a téma, a rendhagyó nyelvi megformázottság, az újító poétikai ihletettség azonban teljes mértékben eluralja, más létsíkra emeli a szöveget. Csak néhány gyöngyszemet, bon mot-t válogattam ki:
“Havasréti József beírta magát a névmemóriámba.”
“Ez az első sci-fi regény, amit az értékelések megkezdésekor olvastam, sőt, amit már évek óta olvastam magyar szerzőtől, így a léc máris beállítódott.” (Ebből ugye az is kiderül, hogy évek óta nem olvasott magyar sci-fit.)
“Egy MyWords program az interneten fellelhető adatok összefésülésével megoldja a rák problémáját. A felhasználó kisfiú csak a tanórai beadandókban szeretett volna kitűnni és saját imázsán emelni. A szerző jól ráérzett, hasonló appok karnyújtásnyira vannak már.“ (Ez a megjegyzés talán ironikus akar lenni a végén?)
“A mű végébe meglepő csavar fúródik.” (Meglepő csavar fúródik. Meglepő csavar fúródik. Oké.)
"Beissza magát a képzeletembe." (Hogy mit?)
Az egész szöveg csodálatos, a győztes Lovas Lajos regényéről például ennyit tudunk meg az értékelés alapján: "Hát ilyet? Hát ilyet!" Ebből kéne értenem, hogy miért a Törzsszövetség nyert az idén? Ha ez egy ironikus, humoros, netán posztmodern kísérlet, akkor elnézést kérek: én értettem félre a dolgot.
Ha nem, akkor én továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a Zsoldos Péter-díjnak ebben a formában bármi értelme is lenne, vagy eredeti felvetésemnél maradva, hogy a zsűri akármennyire is hiteles lenne számomra.
De talán majd az SF Szakosztály estjén erről is esik szó.
Hű, csodálom, hogy volt ember, aki e hölgy szörnyszülött mondatait képernyőre engedte! (Vagy - megfordítva - azon kéne csodálkoznom, hogy eme mondatok miatt nem támadt azonnal össznépi felzúdulás? Igazából mindkét dolog furcsa - és persze beszédes.)
ReplyDeleteA ZsP-díj körül - az odaítélők részéről - mindig is sok volt az esetlegesség, a következetlenség, a díjazottak (és nem díjazottak) részéről pedig az értetlenség, netán a harag és a sértődés.
Konkrétan tudom, hogy - amíg élt - egy bizonyos hölgy ízlése volt a mértékadó; hogy volt egy olyan könyv, amelyet több kiadó is visszadobott, mint megjelenésre érdemtelent, aztán amikor mégis kijött, rögtön megkapta a díjat; végül tudok két szerzőről, akik részben éppen a díjazásuk okán kerültek igazán rossz viszonyba egymással.
Egyébként úgy látom, hogy ma a díj ugyanazt jelenti, mint a hasonló (tehát kisebb) díjak a szórakoztatóiparban: egyfajta marketing része, vagyis nem is annyira értéket jelöl, sokkal inkább értékesíteni próbál. (Vagyis: ezt vedd meg, mert ZsP-díjas! Ám hogy az adott műre nézvést mi következik mindebből - esztétikailag, minőségileg, vagy akár csak a nyelvi megformáltság szempontjából -, nos, az egyáltalán nem látható tisztán.)
Mivel eddig a Zsoldos-díjas könyvekre nem került rá semmilyen módon, hogy Zsoldos-díjas, nem tudom ez hogyan lehetne marketing eszköz.
DeleteÉrtékesíteni próbál... hehe. Tényleg spekulatív zóna. :)
A HP-t több kiadó is visszadobta. Vonnegut valamennyi írását, számtalan kiadó visszadobta, és még sorolhatnám. Aztán egyszer mégis megért rá a világ. És egyből sikeres lett.
Hol olvastál tőlem olyat, hogy rákerül a könyvekre, hogy ZsP-díjas? Mert én nem írtam ilyesmit. A kiadók kommunikációjában, és/vagy a neten viszont többször előkerül, hogy ez vagy az a kötet, ez vagy az a szerző elnyerte a díjat. És hogy egy viszonylag marginális magyar díj kapcsán miért éppen a világsikert aratott angol/amerikai szerzők ugranak be neked, nem tudom. Én konkrétan a Szellemharcos küldetése c. "opuszra" gondoltam - ennek kapcsán a Harry Potter-szériát, vagy Vonnegut műveit emlegetni, hát, legalábbis erős túlzás. :D :D Úgyhogy mintha szándékosan félreértettél volna.
Delete