Üdv a Spekulatív Zónában!

Spekulatív, mert ez a szó jól lefedi azokat a műfajokat, amivel foglalkozok; és Zóna, mert Alkonyzóna. Meg azért is, mert ez a név úgy magyar, hogy közben bőven nemzetközi; de úgy nemzetközi, hogy az írásmód miatt kellemesen egzotikus marad az angol anyanyelvű olvasó számára is. Mindenféle furcsa magánhangzók, k-k a c-k helyett! Gyönyör!

Pintér Bence vagyok, a Magyar Nemzet újságírója. Ami ennél relevánsabb, hogy a Harry Potter óta elkötelezett híve vagyok a fantasztikus irodalomnak. Az elmúlt két évben megálmodtam, felneveltem, majd nemrég elengedtem Mandiner.sci-fi (mSF) nevű projektemet. Még a Mandiner.hu szerkesztőjeként lobbiztam ki, hogy csináljunk egy fantasztikummal foglalkozó profi hírportált, amit aztán két évig szerkesztettem: egy darabig remek külsős kollégák segítségével, a végén pedig leginkább egyedül. A búcsúposztban összefoglaltam, hogy mit csináltunk ott, így erre nem vesztegetnék sok időt.

Valamennyit azért mégis. Sok minden miatt lett szuper az mSF, legalábbis a saját értékelésem szerint. Egyrészt azért, mert egyfajta profi, újságírói szemlélettel akartam nekiállni annak, amit itthon (és a világban) legtöbbször elkötelezett rajongók csinálnak a szabadidejükben. Azt akartam, hogy legyen a hazai fantasztikus irodalomnak egy naprakész hírportálja, ahol ott vannak a fontos hírek; ahol - amennyire lehet - tárgyilagosan írunk a friss könyvekről és filmekről; ahol vannak tényleg jó, profi interjúk érdekes emberekkel, amelyeknek a végére nem írjuk oda, hogy “Köszönöm az interjút!”. (Amivel semmi baj nincs, amíg nem egy újsághoz próbálsz majd leadni egy ilyen anyagot.) Ahol akár komoly újságírói munkát is lehet végezni egyes ügyekben - lett is ilyen ügy, szerintem sosem dolgoztam még annyit cikken, mint a két galaktikás anyagon.

Ez a formátum azonban sok kompromisszummal jár. Megköti az ember kezét. Nem feltétlenül írtam le mindig pontosan azt, amit gondoltam; bár azt sem tagadom, hogy néha talán átléptem azt a határt, amit megengedhettem volna magamnak. (Gondolok itt a Zsoldos-díjas vitára a Molyon, vagy arra, amikor lelepleztem a kommentszekcióban álnéven észt osztó Michael Waldent.) Egy ilyen portál szerkesztőjeként, mint amilyen a Mandiner.sci-fi volt, nagyrészt pártatlannak kell lenni - vagy legalábbis annak kell látszani. Főleg, ha az a cél, hogy a hazai fragmentált olvasótábor minél nagyobb szeletét, minél több csoportját meg tudjuk szólítani. Ettől a kötelességtől apró, boldog sóhajjal szabadulok meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól mindenkibe páros lábbal bele fogok rúgni, de elképzelhető, hogy többet fogok megengedni magamnak.

A másik kényszer az, hogy az ember nem magának olvas. Sok jó könyvet olvastam az elmúlt két évben, jó részük olyan volt, amit magamtól is elolvastam volna. De sok volt köztük olyan, amit nem. Még a jók között is. Minden ilyen könyv valami olyantól vette el a helyet, amit szívesebben olvastam volna, vagy ami hozzátett volna a készülő regényemhez. Az utolsó időszak különösen súlyos volt ebből a szempontból, amikor minden megjelenés az én nyakamba szakadt. Ennek vége. Egész egyszerűen felszabadító érzés volt most már a vége felé, hogy összeraktam a listát, amit Majd Akkor Fogok Olvasni, Ha Magamnak Olvasok.

Ezen a blogon első sorban nem a friss hazai megjelenésekkel fogok foglalkozni. Lesz szó ezekről is, nyilván: ha valami olyan jön, ami érdekel. De nem lesz szó mindenről. Sokkal több szó esik majd viszont a friss angolszász megjelenésekről, ebben az esetben is olyanokról, amelyek érdekelnek. Egy másik vonalon pedig azt tervezem, hogy alaposan felfedezek magamnak egy-egy szerzőt vagy műfajt; bepótolok elmaradt klasszikusokat (még mindig nem olvastam a Dűnét, se egy darab Heinleint); újraolvasok régi kedvenceket eredeti nyelven (Tolkien-t és Rowlingot, például). Alkalmanként talán filmekről és sorozatokról is szó fog esni, és reményeim szerint vendégszerzők is hozzá fognak járulni okosságaikkal ahhoz, ami itt készül. A posztok között lesz magyar és angol nyelvű is: hogy melyik melyik, azt főleg a tartalom dönti majd el. A környezet egyelőre eléggé fapados, de majd belakom.

Szóval sziasztok! Kösz a halakat! Itt maradunk egy kicsit.